Elfogadás vs Jóváhagyás

Alábbi posztommal a melegek szüleinek, keresztényeknek, és egyéb, el nem fogadó népeknek szeretnék segítséget adni.

Amikor valaki azt mondja, hogy “én egyszerűen nem tudom ezt elfogadni, nem tudom elfogadni a homoszexualitást”, akkor igazából arra gondol, és azt szeretné mondani, hogy nem tudja jóváhagyni, validálni, egyetérteni vele. Az angolban könnyebben jön ennek a két kifejezésnek a megkülönböztetése: acceptance, és approval. Elfogadás és jóváhagyás. Jó hírem van homofóboknak: ez két külön dolog. Lehet művelni egymástól függetlenül. Lehetséges valakit 100%-osan elfogadni úgy, hogy közben nem hagyod jóvá a cselekedeteit. A keresztény szlogen erre az, hogy “szeresd a bűnöst és gyűlöld a bűnt”. Az más kérdés, hogy a legritkább esetben sikerül ezt a gyakorlatba hitelesen átültetniük. Valahogy az a fránya bűnös nem érzi magát szeretve.

A másik, amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék, hogy az, hogy te mit szeretnél közölni, az egy dolog, igazából azon érdemes lemérni a közlésed hatékonyságát, hogy az LMBT illető mit hallott meg abból, amit közölni akartál, ezt pedig a reakcióiból fogod érzékelni. Tudta-e elfogadásként érteni az elfogadásodat. Ha nem, akkor lehet, hogy nem elég jól csinálod az elfogadást, nem vagy benne elég kreatív, következetes, alapos. Egyszer elmondtad neki, hogy “téged szeretlek, de az életmódod nem” és azóta fel sem hívtad? hogy is van akkor ez a szeretlek- rész? Egy beszélgetések volt erről a témáról és te azóta ignorálod a tényt, amiket mondott magáról? Tudod, hogy van párja és még véletlenül se kérdeznéd meg, hogy ő hogy van? Még nincs párja, de nem érdeklődsz felőle, hogy hogy bírja a szingli létet? Magyarul, a kapcsolatotok minősége zuhanórepülést vett?

Jézus volt a tökéletes példája annak, hogy 100%-os elfogadást adott, és közben nem hagyta feltétlenül jóvá azoknak a cselekedeteit, akikkel interakcióba került. A parázna asszonyt meg akarták kövezni, Jézus ezt zseniálisan megakadályozta, de nem mondta utána azt, hogy “szuper, amit csinálsz, go for it”, hanem azt mondta, hogy “menj el, és többé ne vétkezzél”. Mindkettő területen brillírozott, hogy úgy mondjam. Jézus olyannyira jól csinálta az elfogadást, hogy bűnösök barátjának nevezték, megbotránkoztak a kora vallási vezetői, hogy kikkel “lóg”. Csupa kifogásolnivaló életű emberrel, vagy olyanokkal, akik “nem méltók a figyelemre” abban a korban: kurvákkal, vámszedőkkel, nőkkel, gyerekekkel, stb.

Ha keresztényként olvasod a soraimat, kérdezem tőled: számíthatnak rád a meleg barátaid, a prostituáltak, az adócsalók, romák, fogyatékosok? Ja, hogy egy ilyet sem ismersz, nem, hogy nem a barátaid… értem… ez elég szomorú. A benned élő Jézus már rég odament volna ezekhez az emberekhez, és megölelte volna őket, kezdésképpen.

Ha nem keresztényként olvasod, akkor neked alacsonyabbra teszem a lécet: elég, ha nem viselkedsz seggfejként az LMBT-kel, hanem civilizált, értelmes emberként. Sértő, amit írok? Akkor ne csináld, és nem fogok ilyet írni. Téged minősít, nem őt, ahogyan vele viselkedsz. Ha a saját gyerekedről van szó, aki a méhedből esett ki, hogyan tudnád megvonni a szereteted a saját gyerekedtől, egy ilyen piszlicsáré dolog miatt?

Az alábbiakban közlök két erőteljes vizuális példát arra, hogy hogyan nem jó (nincs elfogadás, nincs jóváhagyás), és hogyan jó reagálni (van elfogadás, nem tudjuk(!), hogy van-e jóváhagyás) melegekre:

Az első videóban egy tinédzser mondja el “keresztény” szüleinek, hogy meleg. Erre verbálisan és fizikailag bántalmazni kezdik, övvel csapkodják, Isten nevében. Megrázó felvétel:

 

Az ellenkező példában egy keresztény alapítványtól mennek ki önkéntesek a 2010-es Chicago melegfevonulásra, “I’m sorry” (sajnálom) feliratú pólókkal. és transzparensekkel: “sajnálom azt, ahogyan az egyház bánt veletek”, “Bibliával vagdalkozó homofób voltam, bocsánatot kérek!” 

6a00d8341c730253ef0133f1fcaa72970b

144d65b0-c7df-4d89-b3d1-3da725c9d5c6

 

Valószínűleg azt akarom ezekkel mondani, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kezd nem kényelmessé válni a számomra a történet, ahol erőfeszítést kell tennem a másikért. A szeretet nem egy érzés, hanem döntés. Könnyű azt szeretni, aki mindenben úgy viselkedik, ahogy elvárom. Nagyon nagyon sok mindennek bele kell tudnia férnie a jóváhagyás nélküli elfogadásba is. Jézusnak belefért. Tudod-e fogadni a gyereked azonos nemű párját az otthonotokban, az asztalnál, szeretettel? Hogy a fenébe ne. Nem fog leesni az aranygyűrű az ujjadról.

Segítek az önismereti utadban: lehetséges volna, hogy a te problémád az, hogy magadat nem tudod felvállalni, az elfogadásodat nem mered kirakni, mert ha mások (a gyülekezetben) megtudják, hogy nem kövezted meg a buzit, vagyis elfogadtad őt személyében, akkor azt fogják hinni rólad, hogy a cselekedeteit is jóváhagyod? És ez elviselhetetlen a számodra? Hogy jó eséllyel ugyanazt kapnád kicsiben, amit az LMBT-k nagyban? Elutasítást, megszégyenítést? Ha a viselkedésed csak a látszatát is hordozza annak, hogy te esetleg jóváhagyod a cselekedeteit (ami magunk közt szólva, a “cselekedet” legtöbbször annyit jelent, hogy az illető él, és létezik), akkor az számodra megszégyenüléssel jár (jó eséllyel megszégyenítenek a homofób közösségedben, ami mellesleg állítólag a szeretet Istenéről neveztetik). Szégyen alapú a társadalmunk sok tekintetben, szégyen alapú közösségeink vannak. Te megtöröd ezt a paradigmát? Leszel annyira bátor? A kapcsolatotokért, megteszed ezt a bátor lépést? És ez nem az LMBT-ről szól, tulajdonképpen semmi köze hozzá, ez bizony rólad szól, hogy te hogyan élsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal.

Gyere ki az idei Budapest Pride-ra! Nem viccelek, gyere ki! Menj el egy meleg caféba.  Segítek, ha írsz.  marcell.kincses@gmail.com

Rendeld meg a Coming Out Könyvet:  www.undergroundbolt.hu/coming-out-konyv

 

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmailby feather

Vélemény, hozzászólás?