A szenvedés teológiája, hatása az LMBT elfogadásra II/2

Ez a cikk folytatása az első résznek, megköszönöm, ha előbb azt elolvasod.

Ahhoz, hogy gondolkozni tudjunk a szenvedéshez való viszonyulásunkról, teológiánkról, elkerülhetetlen feltenni a tágabb kontextus kérdéseit: – mi végre vagyunk a világon?  Milyen istenképünk van? Mit gondolunk Isten attitűdjéről, hogyan vélekedik Ő rólunk, teremtményeiről, és személyesen rólam? Milyen szándéka van Istennek a mi életünkre, beleértve földi és mennyei életünket? Milyen szerepet, állapotot tulajdonítunk a földi és a túlvilági (menny és pokol) létdimenziónak? Mi a képünk a pokolról, mint a szenvedés ne-továbbjának megtestesüléséről? Hogyan jött a szenvedés a világba? Milyen szerepe van a szenvedésnek, Isten mit gondol erről? Képes-e Isten szenvedésre? Képes-e Isten együttérzésre? Mi az örömhír, az evangélium? Hogyan változtatja meg az evangélium a földi megtapasztalásunkat? Akar-e nekünk Isten boldogság-érzetet adni a földön/ a mennyben? Milyen a viszonyunk a halálhoz? Mit tudhatunk arról, hogy a bűn, megbocsátás, engesztelés, törvény, büntetés, kegyelem, mit csinál a szenvedés jelenségével? Mi okból és mi céllal szenvedett Krisztus? Mire hív minket Krisztus, és mit ígér? Van-e különbség szenvedés és szenvedés között? Milyen, ha én szenvedek, és milyen, ha tudhatom, hogy más szenved? Mi is az, hogy szenvedés? Mi a szenvedés ellentéte? Kinek a joga és felelőssége megszüntetni más szenvedését? És az én szenvedésemet? Milyen okból és célból vállal, sőt keresi valaki önként saját szenvedését, és milyen okból és céllal okozza valaki, vagy hagyja, tolerálja, nézi el más szenvedését? Az irigység, gonoszság az, amikor kívánjuk más szenvedését? Mit gondolunk más élőlények szenvedésre való képességéről, és ezzel való viszonyunkról? Szorosan kapcsolódóan, hogyan jelenik meg a szégyen és fájdalom a szenvedés mellett?

2010-11-07-02MeisterFrancke

Nagy teológiai, filozófiai, lélektani, szociológiai, emberjogi, sőt ökológiai témájú fába vágtam a fejszém, és bizonyára csak ímmel-ámmal fogom tudni érinteni, amiről beszélni érdemes, mégis, úgy érzem, kulcsfontosságú tanulások rejlenek a szenvedés helyéről, szerepéről alkotott képünkben, amikor heteró keresztényként szemléljük az LMBT testvéreink létét a világunkban, és hogy számszerű többségi, és ebből fakadóan normatív erejű tömegként mire adunk nekik bizalmat, jogosítványt, előfeltételezést, szabadságot, vagy épp, milyen megfontolások mentén korlátozzuk őket, hivatkozva Szentírásra, Istenre, természet rendjére, hagyományra, demokráciára, emberi jogokra, bármire. Mi az az ár, amit megfizettetünk velük, milyen fantáziánk van arról, hogy mi az elfogadható/ jogos/ elégséges szenvedés, ami ezzel jár? És ez megint visszavezet minket az összes fenti kérdéshez…

Nagyon leegyszerűsítően, amikor egy heteró keresztény odáig jut el, hogy elismeri, léteznek melegek, ez egész egyszerűen van, nem lehet a kérdést megkerülni, empírikus valóság, és eljut odáig, hogy elhiszi, nem a melegek akarták, döntöttek úgy, hogy azonos neműek felé érezzenek vágyat, és elhiszi, hogy ez erővel, és egyéb módon nem megváltoztatható létállapot (nem múlnak el, ha összeszorítom a szemem, és nagyon akarom, akkor sem), akkor is ott a morális, etikai tér, szabadság, hogy validálja, vagy ne validálja a melegek abbéli vágyát és megélt cselekedetét, hogy ugyanolyan minőségű, értékű párkapcsolatot létesítsenek, házasságot kössenek, Isten és ember előtti szövetséget, mint amilyenre én magamat feljogosítva érzem, illetve akár érzem, akár nem, tényszerűen fel vagyok rá jogosítva.

Ahhoz kell beleérzőképesség, empátia, hogy egy heteró átérezze, hogy mit is jelent az, amikor egy homoszexuális személynek azt üzenik, hogy ő nem jogosult megélni a párkapcsolatot, vagy ha meg is teszi, látványos, vagy kevésbé látványos kirekesztésben lesz része. Nem is magyarázom tovább ezt a részét: a lényeg, hogy LMBT-k elég egyértelműen kimondják, hogy nekik ez a meg nem engedés, puszta létük nem validálása nagy lelki gyötrelmet, lenézettséget, nem tiszteltséget, szerethetetlenség érzetét, kisebbrendűségi érzést, egyáltalán nem ritkán szuicid mélységekig kétségbeesést eredményez, egy szóval: szenvedést. Na már most, akinek heteró keresztényként Isten lényéről, szándékairól, szívéről valami olyasmi jut eszébe, ami kevesebb, mint a tökéletes szeretet, amelyről pl. Pál apostol ír az 1Korintus 13-dik fejezetben, az képes valami perverz módon olyat tanácsolni, hogy “ajánld fel Istennek a szenvedésed, Isten majd megjutalmaz a túlvilágon a jelenlegi szenvedéseidért”. Az én boldog istenképem szerint (ahogy fogalmaztam a HVG videó interjúban 🙂 ) ez egy értelmezhetetlen mondat. Illetve nagyon is tudom értelmezni: ez nem más, mint a bibliai értelemben vett törvény üzenete. Szintén Pál ír a római levélben a törvény és a kegyelem viszonyáról. Ezt kibontani nem itt fogom, de a lényeg az, hogy Isten fokozatosan kiteljesedő szövetségi viszonyával az emberrel, több szövetséget is kötött az emberiség történelme során, így adta a Sínai hegyi szövetséget, más néven az ószövetséget az embernek, melynek jele a tízparancsolat. Azért mondom, hogy jele, mert az eredeti fordítás szerint azok ott nem tiltások, hogy “ne… ölj”, stb., hanem kijelentő mód, folyamatos jövő idő: “nem fogsz… pl. ölni”. A cselekedetek számítottak, lehettél “jó ember”, vagy “bűnös ember”, a törvény áthágást pedig büntették. Próféták már az ószövetségben is jelezték, hogy ez a törvény “kőbe vésett törvény”, de el fog jönni az idő, amikor Isten “az ember szívének hústáblájára vési be az ő törvényét”. A kereszténység lényege, hogy hitünk szerint ez történt Jézus Krisztus, Isten fia által, általa kötött Isten új, jobb szövetséget az emberrel, aminek jele a szívünkbe kiáradt Szentélek, és általa az újjászületés. A törvény a külső cselekedeteket kérte számon, és annak áthágása esetén büntetett: “szemet szemért, fogat fogért elve” érvényesült. A kegyelem viszont, amit Jézus által kaptunk, szabaddá tesz arra, hogy a szívünk mélyéből vágyjunk Isten közelségére és nincs már más lehetőségünk megigazulni Isten előtt, mint hogy elismerjük magunkra érvényesnek, amit Jézus tett értünk, hogy meghalt helyettünk, és értünk, hogy nekünk ugyan ingyenes a bűnbocsánat, de neki ez az életébe került. Isten igazságossága Krisztus kereszthalálában testesült meg. A bűneinknek súlya volt, és mindünkét rávetette. Óriási ára volt annak, hogy mi ma, simán odaléphessünk Isten jelenlétébe. Krisztus szenvedett, hogy nekünk életünk lehessen. Ő átokká lett (átkozott, aki fán függ) azért, hogy mi áldást örökölhessünk. Ez egyúttal az önző egó halálát is jelenti. Nem a saját jócselekedeteimmel érdemeltem ki Isten jóindulalatát, hanem egyedül Jézus áldozata miatt. Ez tehát helyettesítő áldozat. Nekem kellett volna meghalnom a bűneim miatt, de Jézus a helyembe lépett. Ezt a békát nehéz az egónak lenyelni, pedig pontosan ezt is takarja a megtérés. Megtérni abbéli igyekezetemből, hogy magam tegyem méltóvá magamat Isten szeretetére. Pál ír a “test cselekedeteiről”, amelyek gyakorlatilag megcsúfolják ezt a kegyelmet, és szintén az egó szüli őket: ezt keresztényeknek írja, olyanoknak, akik egyszer már elfogadták az ingyen kegyelmet, de mégis, nem eléggé értették meg ennek a csodáját, nagyszerűségét, és megpróbálnak “besegíteni” Krisztus megváltó művének, és ez pedig a szív motivációjából születő bármilyen dolog lehet, amit annak reményében teszek, vagy pont, hogy megtagadom magamtól(!), mert azt remélem, hogy ezzel “jópontokat” szerzek Istennél, és még igazabb lehetek előtte.

258902-filipino-penitent-bobby-gomez-grimaces-while-being-nailed-to-a-wooden-

(a képen fülöp-szigeteki hívők brutális rituáléja, Húsvétkor egy csomóan szószerint keresztre feszíttetik magukat, konkrét szögekkel. Milyen extrém is lehet valaki a szenvedés, mint önmegváltó cselekedet kimaxolásában….)

Azt ígértem, hogy nem bontom ki, de mégis kibontottam a törvény és a kegyelem témáját 🙂 Így érkezem el ugyanis a szenvedéshez, mint potenciális “önmegváltó cselekedethez”, amelyet az egó szül. Évszázadokon keresztül a katolikus egyház istenképe, emberképe, korlátozott megértése a kegyelemről (többek között, erről szólt a lutheri reformáció: egyedül hit általi az üdvösség, és nem cselekedetek általi, érdemes megnézni a “Luther” c. filmet, 2003) ahhoz vezetett, hogy a szenvedésre valamiféle perverz, Isten valódi lényét nem ismerő módon, “valutaként, pénznemként” kezdtek tekinteni, ami az igazságos isteni mérleg serpenyőjébe kerülve, valahogy beszámítódik, és majd valamilyen formában mégis előnyt jelent, ha talán nem is itt a földön, de majd akkor a mennyországban. Isten őrizzen minket attól, hogy Isten egyetlen percre is igazságos legyen velünk! Nem érdemelnénk semmi jót. Kegyelemre van szükségünk, és pontosan azt is kapjuk! A kegyelem pedig attól kegyelem, hogy nem igazságos, hanem bőkezű, érdemeinktől tökéletesen független. Ha kérjük és elfogadjuk. Ez a kereszténység, az én kereszténységem esszenciája! Az egó halála, hogy a fókusz átkerül rólam, az én szubjektív elégtelen-elégséges voltomról, és átkerül Istenre, akinek csak hálával tartozunk, és dicsőítéssel, így kerül Isten az őt megillető helyre az életünkben. Így kerülünk mi megfelelő helyre önmagunkat illetően is.

Talán kicsit nehézkesen jutottam el idáig a leírásomban, de kulcsfontosságúnak látom ennek a teológiai hátterét, és végre elkezdem akkor aprópénzre váltani: aki ugyanis akár heteró keresztényként ezt nyomja a hívő melegeknek, akár maga ön-el-nem-fogadó LMBT keresztényként önként megy bele abba a szenvedésbe, hogy eleve megtagadja magától az azonosnemű társ lehetőségét, és titkon azt reméli, hogy Isten kárpótolni fogja őt ezért, sőt, megjutalmazza, de legalábbis nem bünteti meg, az nem, hogy nem fogja ezt megkapni Istentől, hanem valószínűleg tovább elmélyíti magában ezt az ószövetség alapú, illetve test cselekedete szerinti perverz “bizniszt”, amiben Isten nagyon rossz üzleti partnernek fog bizonyulni! Ha te ki akarsz bármit is érdemelni Istentől, mert majd te rászolgálsz, akár -ha pozitív jutalomra gondolsz, akár a büntetés elmaradására, mert ennyire rossz istenképed van -, akkor zsákutcában vesztegelsz, kedves testvérem. Isten önként, bőkezűségéből és szeretetéből el akar árasztani ajándékaival, mert Ő jó, és igen, akár a társ ajándékával is! Kérd tőle, várd tőle gyermeki hittel, bizalommal. Mintha csak heteró lennél 🙂 Én ezt teszem. Szabad vagyok rá. Mondok még jobbat: kérd Tőle, hogy adja a legjobbat az életedbe, ha társat, akkor azt, ha mást helyette, akkor azt.

Szóval ez a bajom a szenvedéssel, illetve egész pontosan a más, vagy önmagunk szendvedésre való kárhoztatásával, kényszerítésével, amit vatikáni valutaként akarunk később használni, és csak arra  jó, hogy megutáljuk Istent és megkeményedjen felé a szívünk.

Az éremnek még egy másik oldalát is szeretném felvillantani, ami ugyanezen teológiai logika mentén működik, és ugyanígy a test cselekedete. Amikor heteró hívők önigaz módon azt gondolják, hogy minél inkább utálják őket a nem hívők, az annál inkább annak a jele, hogy az Igazságot képviselik, hiszen Jézust is üldözték, sőt megmondta, hogy üldözni fognak minket az Ő nevéért. Tehát minél homofóbabb vagy és ezzel kiváltod a normális, érző szívű szekuláris társadalom haragját, annál valószínűbb, hogy jó úton vagy. Megintcsak, az üldöztetést, mint szenvedést direkt keresni, és mártírként benne tetszelegni ilyen módon az egó produktuma. Könnyen lemérhető más gyümölcsükről is, hogy az egó hajtja, hiszen ezek a keresztények – nem véletlen módon – jobbnak tartják magukat a szerintük elkárhozó bűnösöknél, vagy a langyszívű liberális, elfogadó keresztényeknél. Önigazolás önigazolás hátán, amiben nincs hely a szívükben másnak, mint önnön maguknak. Bizonytalanságra is vannak ítélve, hisz soha nem lehetnek biztosak, hogy eleget tepertek-e a mókuskerékben, Isten már eléggé elfogadja-e őket, ez a test cselekedetének lényege, a fókusz végig maradhasson csak rajtad… még véletlenül se legyen más az istened, mint a saját hited magadban és önmegváltó cselekedeteidben.

Kívánom magamnak is és az olvasónak is, hogy Isten adjon nekünk kinyilatkoztatást az Ő végtelen szeretetéről, kegyelme gazdagáságáról, szentségéről, életigenléséről.

Légy szabad!

bird-flying-out-the-cage

Facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmailby feather

Vélemény, hozzászólás?