balla dávid péter címkével jelölt bejegyzések

Részlet a meleg keresztény filmből

 

Hamarosan az egész film kinn lesz a vimeo csatornán. és itt

https://www.facebook.com/isten.egyutt.orul.velem/timeline 

Dokumentumfilm-vetítés

Most vasárnap, jan. 17-én látható az “Isten együtt örül velem” dokumentumfilm, amely velem, rólam készült, fókuszban a melegség és hit viszonya. Utána beszélgetés a rendezővel. Részletek itt:

https://www.facebook.com/events/168106223553164/  

35 Café – Szerviz, Katona József utca 35, Budapest, 1137, vasárnap jan 17. 16.00

Előzetes:

Matthew Vines előadás a Google-nál

Matthew Vines sokszor kerül elő itt a blogon és a Coming Out Könyvemben is. Sejtem, hogy sokan szeretnének több infóhoz jutni, hogy a Biblia, egy elkötelezett keresztény hogyan tud jól viszonyulni a homoszexualitáshoz, konkrétan LMBT testvéreikhez. Jó ilyen vizuális élményekhez jutni, ilyen lesz a dokumentumfilmem is: Isten együtt örül velem – címmel. Keresztények a melegekért

Elérhetőségem:  marcell.kincses@gmail.com

Így néz ki az elfogadás, amit a bőrömön tapasztaltam

Mint ahogyan arról többször és szívesen beszámoltam, a Hillsong (www.budapestconnect.hu ) Gyülekezetbe járok lassan egy éve Budapesten. Szeretnék megosztani abból egy lenyomatot, hogy hogyan is kapok én ott elfogadást, Marciként, önmagamért, és felvállalt melegként.

Az egyik vezető srác hamarosan nősülni fog, és a kezdetektől ő az, akitől a legtöbb szeretetteli impulzust kapom a gyülekezetben, sokféle módon fejezi ki, hogy bír, hogy oké vagyok, hogy szakmailag tisztel, hogy emberként kedvel, Krisztusban testvérének tart, és szívesen van a társaságomban. Egyik nap elhívott, hogy segítsek neki a hónapok óta tartó lakásfelújításban. Örömmel mondtam igent. Van mindig valami mélyen összekötő kapcsolódás, amikor srácok, férfiak együtt dolgoznak, fizikai munkát végeznek. Ezt a megfigyelést már sok éve megtettem, és most is megéltem ugyanazt a jóféle összetartozás-élményt, ahogy kifestettük az ablakokat, létrára másztunk, pacsmagultuk össze a ruhánkat, izzadtunk a melegben. Kb 4-5 órát dolgoztunk így, és beszélgettünk. Beszélgettünk a gyüliről, a közelgő esküvőjéről, a melegségemről, a könyvről, elfogadásról, validálásról, egy keresztény meleg ismerőséről, aki nem tudja elfogadni magát, hogy mit szeretünk és mit szégyellünk az egyházban. Együtt voltunk, két srác, az egyik heteró, a másik homo, és mindketten keresztények, akik éppen ablakot festenek.

Egy adott ponton bedobta, hogy szeretne meghívni a legénybúcsújára. Megérintett. Abból tudod, hogy “megérkeztél” egy gyülekezetbe, nem csak meleg keresztényként, de úgy egyáltalán, ha egy srác meghív a legénybúcsújára…  Ennél bizalmibb körbe nemigen lehet kerülni. Ez volt tegnap. Vagy tizenöt srác jött össze egy céllal, hogy megünnepeljük barátunkat, és elbúcsúztassuk olyan igazi pasis módon a legény-életfázisától, és hogy kifejezzük, hogy szeretjük. Én voltam az egy szem meleg, és ha jól érzékeltem, mindenki keresztény volt, nagy többségében a gyüli srácai. Söröztünk, és ahogy oldódott a hangulat, húztuk, kedvesen szivattuk a kis vőlegényt, csipkedtük, “biztosítottuk a figyelmünkről”, csak hogy érezze a törődést. Az éjszakában a négyeshatoson olyan röhögőgörcs tört például az egész társaságra, hogy a körülöttünk állók filmezték! 🙂 És ahogy az lenni szokott csupa fiútársaságban, előkerültek a buziviccek is, obligát jelleggel. És én vettem a lapot, és röhögtem, és adtam alájuk a lovat, és ők is vették, és egyszerűen nem volt különbség, felszabadultan mindenkinek kijutott a kedves buzizós húzásból és én sem voltam kivétel. Nem finomkodtak velem sem, és engem sem kellett félteni. Pedig én ténylegesen a buzi vagyok köztük, aki ebből nem is csinál titkot, akiről ezt tudják. Egy voltam közülük, mi voltunk, egy csapat srác, akik jól érzik magukat a pesti éjszakában. Hajnalban még megnéztünk egy filmet, majd álmosan hazabattyogtunk. Amikor elváltak útjaink a Blahánál, megöleltem a kis vőlegény barátomat, és csak hálával telve örült a szívem. Örültem neki és örültem magamnak, magunknak, ennek az élménynek.

Azt hiszem az életnek eme egyáltalán nem lekicsinylendő, de tulajdonképpen nem is nagyon rendkívüli eseményeire, befogadásra, odatartozásra szomjazom meleg hívőként egy keresztény gyülekezetben. Hogy csak lehessek, lehessek az, aki vagyok, és megkaphassam azt a szeretetet és tiszteletet, befogadást, amit más is megkaphat. Hogy a melegségem ténye pont annyira fontos csak, amennyire másnak a heteroszexualitása, semmivel sem jobban, vagy kevésbé! Mert mindenki erre szomjazik. Nem érzi annyira a fájó hiányát az, aki megkapja, akitől sose vonták meg, de attól még mind intenzíven erre vágyunk: barátságra, megosztásra, kapcsolódásra és közösségi élményekre. A vőlegény heteroszexualitásának a következménye volt ugyanis, amit aznap este ünnepeltünk, hogy elvesz hamarosan egy fantasztikus lányt. És ez minden, csak nem magánügy! Méltó az ünneplésre. Méltó arra, hogy “a háztetőkről kiáltsuk, megtalálta a szerelmet!” és tanúi legyünk ennek a boldogságnak, ami egy kicsit a mi boldogságunk is, ránk is átsugárzik.

Egy lépéssel közelebb kerültem tegnap ahhoz a reményhez, hogy egy nap nekem is lesz egy legénybúcsúm, ahol hideg- és meleg barátaim együtt fognak velem örülni annak, hogy Isten színe előtt egy életre elköteleződöm a szerelmemmel, aki egy csodálatos srác lesz. Azon vagyok, hogy kimunkáljam, hogy legyen út, amin járhatok, ami elvezet idáig. Ez az út pedig tartalmazza a szeretteim befogadását. Ezt az utat együtt tapossuk ki, adjuk egymásnak. Nem áll szándékomban tudniillik egyedül élni az életet. Ez alatt most nem a leendő páromat értem elsősorban, hanem a barátságokat, kapcsolódásokat, családot, rokonokat, ismerősöket. Az út maga az, hogy támogatást kapok, drukkolnak nekem, imádkoznak értem, ahogyan hívők egyébként is egymásért imádkozunk, hogy Isten adjon kinek kinek hozzáillő segítőtársat. A gyülekezet ettől gyülekezet, hogy összegyűlünk, valódi közösségben vagyunk, egymás testvérei Krisztusban. Ha ablakot kell festeni, akkor ablakot festünk, ha ünnepelni “kell”, akkor ünneplünk, de még hogy!

Visszhangoztak a szívemben Jézus szavai: “Az Isten országa köztetek van.” (Lukács evangéliuma 17:21.).

—–  * * *  —–

Ha heteró keresztény vagy, gyere, csatlakozz a “Keresztények a melegekért” kezdeményezésünkhöz!

community_two