elfogadás címkével jelölt bejegyzések

Lennél meleg, csak egy hétig? #7naposkihívás elstartolt! Csatlakozz!

Bemutató1

 

Egy részlet a Coming Out Könyvből, ami ihletett a “7 Napos Kihívás” (#7NK) meghirdetéséhez:

“Míg a heterók számára a társadalom jól kitaposott  utat kínál  arra,  hogy mi  lehet  a továbblépés a bulis fiatal  évekből,  vagyis mindenki támogatja, hogy megtalálja emberünk a párját, együtt éljenek, összeházasodjanak, gyerekeket neveljenek, majd  nagyszülők  legyenek,  addig  a  melegeket  nem várja  tárt  karokkal  senki,  amikor  el akarnának indulni  ezen az úton. Innentől kezd tehát  szorítani  a cipő. Egy pár,  egy család ugyanis látható a társadalomban. Senki nem arra kíváncsi, hogy mit csinálnak az ágyban, de  ez szintén igaz a heterókra. Attól, hogy kifejezik az utcán, hogy ők összetartoznak, attól még nem  kötik  senkinek  az  orrára,  hogy  mit  csinálnak  a  hálószobában.  Ezért  tökéletesen nonszensz az az érv, amit szeretnek puffogtatni homofóbok: „nincs semmi bajom velük, amíg a négy fal között csinálják.” Mit is? Amit ők megengednek maguknak egy padon a parkban, a metrón, a postán, családi ebéden, vagyis bárhol és mindenhol megmutathatják, hogy ők egy pár, egy család, addig ezt melegeknek nem engednék meg. Senki nem beszél dugásról!  Bele se gondol egy heteró, hogy milyen lenne, csak egy hétig, egyetlen egy hétig úgy kellene élnie a párjával a nyilvános közegben, hogy semmilyen módon nem fejezheti ki, hogy szeretik egymást és összetartoznak! Ez a legtöbb meleg valósága még Magyarországon, egy életen át.”

(Kincses Marcell: Coming Out Könyv, 63.o.)

A 7 Napos Kihívás tehát heteró pároknak szól és négy feladatból áll:

1. Az elkövetkező 7 napban viselkedj úgy a pároddal közterületen, bkv-n, hivatalban, étteremben, ismerősök előtt, stb., ahogyan szerinted tennéd, ha párod veled azonos nemű lenne! Beszélj úgy róla a távollétében a munkahelyeden, hivatalokban, gyülekezetben, családban stb. ahogyan tennéd, ha azonos nemű párod lenne! Mindent megtehetsz, amit szerinted megengednél magadnak, ha leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer lennél. Senki nem korlátoz, egyedül Te saját magadat. #7naposkihívás

2. Facebookon, egyéb profiljaidon állítsd be a profilképedhez a “#7NK” picbadge-et a hét nap alatt! (kattints rá!) Posztolj facebookon,  blogodon, twitteren, tumblr-en stb. képet, videót a megélésedről a #7NK #7naposkihívás hashtagek használatával!

3. A hetedik nap végén ünnepelj a pároddal: menjetek el egy romantikus vacsorára, érezzétek jól magatokat, hisz megérdemlitek! 🙂 #7naposkihívás

4. Töltsd ki ezt a visszajelző lapot, adj visszajelzést arról, hogy miért vettél részt benne, milyen volt megélni ezt a 7 napot, és oszd meg barátaiddal az élményedet!

Ha ajánlanád másnak is, közösségi médiában a posztodban használd a #7naposkihívás hashtaget! Csatolhatod hozzá a #keresztényekamelegekért taget is! Rólunk többet ITT találsz.

Visszajelző űrlap: http://goo.gl/forms/57DM6ag1Ux

Ez a kezdeményezés abban szeretne segíteni, hogy láthatóvá tegyen egy társadalmi  problémát, és többen belegondoljanak, hogy milyen magától értetődő szabadsága van egy heteró párnak arra, hogy fesztelenül önmaguk legyenek, és milyen lehet vajon, csak egy hétig valaki más bőrébe bújni. Ahol legjobb esetben is, mindig átgondolod, hogy most megcsókolhatod-e a párod, vagy megfoghatod-e a kezét, elmondod-e a munkahelyeden a kávészünetben, hogy kivel voltál a hétvégén színházban. Itt most igazi tét nélkül tapasztalhatja meg egy heteró pár, hogy milyen lehet melegnek lenni, legalábbis annak az élettapasztalatnak azt a szeletét, amit  szociális lényként, állampolgárként a társadalomban megélünk. Az erről való párbeszéd oldhatja az előítéleteket, és segíthet eljutni addig a végcélig, ami nyilván az lenne, hogy a 7 Napos Kihívás egyáltalán ne jelentsen kihívást senkinek, és az általad és általam, mindannyiunk által közösen létrehozott társadalmi elfogadottság okán egy meleg pár is ugyanazt megengedhesse magának, amit Te heteróként természetesnek veszel!

Azzal, hogy részt veszel a 7 Napos Kihívásban,

  • egy gesztust teszel a meleg barátaid felé, és olyan párbeszédet generálhatsz magad körül az ismerősi körödben, ami konstruktívan előre viszi a melegek ügyét.
  • Segíthetsz rámutatni, hogy a homoszexualitás szociális értelemben – ahogyan értelme és helye van róla beszélni a többségi társadalomban – nem a szexről szól, hanem minden másról. Hiszen amikor Te heteróként bemutatod a szüleidnek, barátaidnak a párodat, ti sem a nemi életetekről fogtok beszélni, hanem minden másról.
  • Nem utolsósorban, gazdagíthatod a saját párkapcsolatod mélységét is egy olyan megtapasztalással, amiben sok minden kijöhet: hogyan is álltok az egymás és önmagatok  iránti tisztelettel, bátorsággal, mit kezdetek a szorongással, hogyan álltok ki egymásért és önmagatokért – csak hogy néhány gondolattal inspiráljalak, és ehhez csak 7 napot kell invesztálnod az életedből.

 

Állod a kihívást?

 

Így néz ki az elfogadás, amit a bőrömön tapasztaltam

Mint ahogyan arról többször és szívesen beszámoltam, a Hillsong (www.budapestconnect.hu ) Gyülekezetbe járok lassan egy éve Budapesten. Szeretnék megosztani abból egy lenyomatot, hogy hogyan is kapok én ott elfogadást, Marciként, önmagamért, és felvállalt melegként.

Az egyik vezető srác hamarosan nősülni fog, és a kezdetektől ő az, akitől a legtöbb szeretetteli impulzust kapom a gyülekezetben, sokféle módon fejezi ki, hogy bír, hogy oké vagyok, hogy szakmailag tisztel, hogy emberként kedvel, Krisztusban testvérének tart, és szívesen van a társaságomban. Egyik nap elhívott, hogy segítsek neki a hónapok óta tartó lakásfelújításban. Örömmel mondtam igent. Van mindig valami mélyen összekötő kapcsolódás, amikor srácok, férfiak együtt dolgoznak, fizikai munkát végeznek. Ezt a megfigyelést már sok éve megtettem, és most is megéltem ugyanazt a jóféle összetartozás-élményt, ahogy kifestettük az ablakokat, létrára másztunk, pacsmagultuk össze a ruhánkat, izzadtunk a melegben. Kb 4-5 órát dolgoztunk így, és beszélgettünk. Beszélgettünk a gyüliről, a közelgő esküvőjéről, a melegségemről, a könyvről, elfogadásról, validálásról, egy keresztény meleg ismerőséről, aki nem tudja elfogadni magát, hogy mit szeretünk és mit szégyellünk az egyházban. Együtt voltunk, két srác, az egyik heteró, a másik homo, és mindketten keresztények, akik éppen ablakot festenek.

Egy adott ponton bedobta, hogy szeretne meghívni a legénybúcsújára. Megérintett. Abból tudod, hogy “megérkeztél” egy gyülekezetbe, nem csak meleg keresztényként, de úgy egyáltalán, ha egy srác meghív a legénybúcsújára…  Ennél bizalmibb körbe nemigen lehet kerülni. Ez volt tegnap. Vagy tizenöt srác jött össze egy céllal, hogy megünnepeljük barátunkat, és elbúcsúztassuk olyan igazi pasis módon a legény-életfázisától, és hogy kifejezzük, hogy szeretjük. Én voltam az egy szem meleg, és ha jól érzékeltem, mindenki keresztény volt, nagy többségében a gyüli srácai. Söröztünk, és ahogy oldódott a hangulat, húztuk, kedvesen szivattuk a kis vőlegényt, csipkedtük, “biztosítottuk a figyelmünkről”, csak hogy érezze a törődést. Az éjszakában a négyeshatoson olyan röhögőgörcs tört például az egész társaságra, hogy a körülöttünk állók filmezték! 🙂 És ahogy az lenni szokott csupa fiútársaságban, előkerültek a buziviccek is, obligát jelleggel. És én vettem a lapot, és röhögtem, és adtam alájuk a lovat, és ők is vették, és egyszerűen nem volt különbség, felszabadultan mindenkinek kijutott a kedves buzizós húzásból és én sem voltam kivétel. Nem finomkodtak velem sem, és engem sem kellett félteni. Pedig én ténylegesen a buzi vagyok köztük, aki ebből nem is csinál titkot, akiről ezt tudják. Egy voltam közülük, mi voltunk, egy csapat srác, akik jól érzik magukat a pesti éjszakában. Hajnalban még megnéztünk egy filmet, majd álmosan hazabattyogtunk. Amikor elváltak útjaink a Blahánál, megöleltem a kis vőlegény barátomat, és csak hálával telve örült a szívem. Örültem neki és örültem magamnak, magunknak, ennek az élménynek.

Azt hiszem az életnek eme egyáltalán nem lekicsinylendő, de tulajdonképpen nem is nagyon rendkívüli eseményeire, befogadásra, odatartozásra szomjazom meleg hívőként egy keresztény gyülekezetben. Hogy csak lehessek, lehessek az, aki vagyok, és megkaphassam azt a szeretetet és tiszteletet, befogadást, amit más is megkaphat. Hogy a melegségem ténye pont annyira fontos csak, amennyire másnak a heteroszexualitása, semmivel sem jobban, vagy kevésbé! Mert mindenki erre szomjazik. Nem érzi annyira a fájó hiányát az, aki megkapja, akitől sose vonták meg, de attól még mind intenzíven erre vágyunk: barátságra, megosztásra, kapcsolódásra és közösségi élményekre. A vőlegény heteroszexualitásának a következménye volt ugyanis, amit aznap este ünnepeltünk, hogy elvesz hamarosan egy fantasztikus lányt. És ez minden, csak nem magánügy! Méltó az ünneplésre. Méltó arra, hogy “a háztetőkről kiáltsuk, megtalálta a szerelmet!” és tanúi legyünk ennek a boldogságnak, ami egy kicsit a mi boldogságunk is, ránk is átsugárzik.

Egy lépéssel közelebb kerültem tegnap ahhoz a reményhez, hogy egy nap nekem is lesz egy legénybúcsúm, ahol hideg- és meleg barátaim együtt fognak velem örülni annak, hogy Isten színe előtt egy életre elköteleződöm a szerelmemmel, aki egy csodálatos srác lesz. Azon vagyok, hogy kimunkáljam, hogy legyen út, amin járhatok, ami elvezet idáig. Ez az út pedig tartalmazza a szeretteim befogadását. Ezt az utat együtt tapossuk ki, adjuk egymásnak. Nem áll szándékomban tudniillik egyedül élni az életet. Ez alatt most nem a leendő páromat értem elsősorban, hanem a barátságokat, kapcsolódásokat, családot, rokonokat, ismerősöket. Az út maga az, hogy támogatást kapok, drukkolnak nekem, imádkoznak értem, ahogyan hívők egyébként is egymásért imádkozunk, hogy Isten adjon kinek kinek hozzáillő segítőtársat. A gyülekezet ettől gyülekezet, hogy összegyűlünk, valódi közösségben vagyunk, egymás testvérei Krisztusban. Ha ablakot kell festeni, akkor ablakot festünk, ha ünnepelni “kell”, akkor ünneplünk, de még hogy!

Visszhangoztak a szívemben Jézus szavai: “Az Isten országa köztetek van.” (Lukács evangéliuma 17:21.).

—–  * * *  —–

Ha heteró keresztény vagy, gyere, csatlakozz a “Keresztények a melegekért” kezdeményezésünkhöz!

community_two

 

Keresztények a Budapest Pride-on Isten szeretetével

Ez a szívemnek nagyon (nagyon) kedves kezdeményezés, sokat jelentene, ha megfontolnátok, hogy támogassátok, jelenléttel, megosztással, egy kedves szóval. Hetero keresztények fognak, fogtok az idei Budapest Prideon megjelenni Isten szeretetét képviselve, nem többet, és nem kevesebbet. Ha Te is így érzel, jelentkezni itt lehet, kérlek oszd meg!  jesuslovesgayshungary@gmail.com a kontakt.

*Fb oldalunk: https://www.facebook.com/KeresztenyekAMelegekert?fref=ts

jelentkezési lap:  https://docs.google.com/forms/d/1m8FkmVglO_Fya0hdOGxroezwE0AISjOG5EO7t60CjLY/viewform?c=0&w=1

Elfogadás vs Jóváhagyás

Alábbi posztommal a melegek szüleinek, keresztényeknek, és egyéb, el nem fogadó népeknek szeretnék segítséget adni.

Amikor valaki azt mondja, hogy “én egyszerűen nem tudom ezt elfogadni, nem tudom elfogadni a homoszexualitást”, akkor igazából arra gondol, és azt szeretné mondani, hogy nem tudja jóváhagyni, validálni, egyetérteni vele. Az angolban könnyebben jön ennek a két kifejezésnek a megkülönböztetése: acceptance, és approval. Elfogadás és jóváhagyás. Jó hírem van homofóboknak: ez két külön dolog. Lehet művelni egymástól függetlenül. Lehetséges valakit 100%-osan elfogadni úgy, hogy közben nem hagyod jóvá a cselekedeteit. A keresztény szlogen erre az, hogy “szeresd a bűnöst és gyűlöld a bűnt”. Az más kérdés, hogy a legritkább esetben sikerül ezt a gyakorlatba hitelesen átültetniük. Valahogy az a fránya bűnös nem érzi magát szeretve.

A másik, amit ezzel kapcsolatban mondani szeretnék, hogy az, hogy te mit szeretnél közölni, az egy dolog, igazából azon érdemes lemérni a közlésed hatékonyságát, hogy az LMBT illető mit hallott meg abból, amit közölni akartál, ezt pedig a reakcióiból fogod érzékelni. Tudta-e elfogadásként érteni az elfogadásodat. Ha nem, akkor lehet, hogy nem elég jól csinálod az elfogadást, nem vagy benne elég kreatív, következetes, alapos. Egyszer elmondtad neki, hogy “téged szeretlek, de az életmódod nem” és azóta fel sem hívtad? hogy is van akkor ez a szeretlek- rész? Egy beszélgetések volt erről a témáról és te azóta ignorálod a tényt, amiket mondott magáról? Tudod, hogy van párja és még véletlenül se kérdeznéd meg, hogy ő hogy van? Még nincs párja, de nem érdeklődsz felőle, hogy hogy bírja a szingli létet? Magyarul, a kapcsolatotok minősége zuhanórepülést vett?

Jézus volt a tökéletes példája annak, hogy 100%-os elfogadást adott, és közben nem hagyta feltétlenül jóvá azoknak a cselekedeteit, akikkel interakcióba került. A parázna asszonyt meg akarták kövezni, Jézus ezt zseniálisan megakadályozta, de nem mondta utána azt, hogy “szuper, amit csinálsz, go for it”, hanem azt mondta, hogy “menj el, és többé ne vétkezzél”. Mindkettő területen brillírozott, hogy úgy mondjam. Jézus olyannyira jól csinálta az elfogadást, hogy bűnösök barátjának nevezték, megbotránkoztak a kora vallási vezetői, hogy kikkel “lóg”. Csupa kifogásolnivaló életű emberrel, vagy olyanokkal, akik “nem méltók a figyelemre” abban a korban: kurvákkal, vámszedőkkel, nőkkel, gyerekekkel, stb.

Ha keresztényként olvasod a soraimat, kérdezem tőled: számíthatnak rád a meleg barátaid, a prostituáltak, az adócsalók, romák, fogyatékosok? Ja, hogy egy ilyet sem ismersz, nem, hogy nem a barátaid… értem… ez elég szomorú. A benned élő Jézus már rég odament volna ezekhez az emberekhez, és megölelte volna őket, kezdésképpen.

Ha nem keresztényként olvasod, akkor neked alacsonyabbra teszem a lécet: elég, ha nem viselkedsz seggfejként az LMBT-kel, hanem civilizált, értelmes emberként. Sértő, amit írok? Akkor ne csináld, és nem fogok ilyet írni. Téged minősít, nem őt, ahogyan vele viselkedsz. Ha a saját gyerekedről van szó, aki a méhedből esett ki, hogyan tudnád megvonni a szereteted a saját gyerekedtől, egy ilyen piszlicsáré dolog miatt?

Az alábbiakban közlök két erőteljes vizuális példát arra, hogy hogyan nem jó (nincs elfogadás, nincs jóváhagyás), és hogyan jó reagálni (van elfogadás, nem tudjuk(!), hogy van-e jóváhagyás) melegekre:

Az első videóban egy tinédzser mondja el “keresztény” szüleinek, hogy meleg. Erre verbálisan és fizikailag bántalmazni kezdik, övvel csapkodják, Isten nevében. Megrázó felvétel:

 

Az ellenkező példában egy keresztény alapítványtól mennek ki önkéntesek a 2010-es Chicago melegfevonulásra, “I’m sorry” (sajnálom) feliratú pólókkal. és transzparensekkel: “sajnálom azt, ahogyan az egyház bánt veletek”, “Bibliával vagdalkozó homofób voltam, bocsánatot kérek!” 

6a00d8341c730253ef0133f1fcaa72970b

144d65b0-c7df-4d89-b3d1-3da725c9d5c6

 

Valószínűleg azt akarom ezekkel mondani, hogy a szeretet ott kezdődik, ahol kezd nem kényelmessé válni a számomra a történet, ahol erőfeszítést kell tennem a másikért. A szeretet nem egy érzés, hanem döntés. Könnyű azt szeretni, aki mindenben úgy viselkedik, ahogy elvárom. Nagyon nagyon sok mindennek bele kell tudnia férnie a jóváhagyás nélküli elfogadásba is. Jézusnak belefért. Tudod-e fogadni a gyereked azonos nemű párját az otthonotokban, az asztalnál, szeretettel? Hogy a fenébe ne. Nem fog leesni az aranygyűrű az ujjadról.

Segítek az önismereti utadban: lehetséges volna, hogy a te problémád az, hogy magadat nem tudod felvállalni, az elfogadásodat nem mered kirakni, mert ha mások (a gyülekezetben) megtudják, hogy nem kövezted meg a buzit, vagyis elfogadtad őt személyében, akkor azt fogják hinni rólad, hogy a cselekedeteit is jóváhagyod? És ez elviselhetetlen a számodra? Hogy jó eséllyel ugyanazt kapnád kicsiben, amit az LMBT-k nagyban? Elutasítást, megszégyenítést? Ha a viselkedésed csak a látszatát is hordozza annak, hogy te esetleg jóváhagyod a cselekedeteit (ami magunk közt szólva, a “cselekedet” legtöbbször annyit jelent, hogy az illető él, és létezik), akkor az számodra megszégyenüléssel jár (jó eséllyel megszégyenítenek a homofób közösségedben, ami mellesleg állítólag a szeretet Istenéről neveztetik). Szégyen alapú a társadalmunk sok tekintetben, szégyen alapú közösségeink vannak. Te megtöröd ezt a paradigmát? Leszel annyira bátor? A kapcsolatotokért, megteszed ezt a bátor lépést? És ez nem az LMBT-ről szól, tulajdonképpen semmi köze hozzá, ez bizony rólad szól, hogy te hogyan élsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal.

Gyere ki az idei Budapest Pride-ra! Nem viccelek, gyere ki! Menj el egy meleg caféba.  Segítek, ha írsz.  marcell.kincses@gmail.com

Rendeld meg a Coming Out Könyvet:  www.undergroundbolt.hu/coming-out-konyv

 

A keresztény homofóbia lélektana

Ehhez a bejegyzéshez elévülhetetlen érdemeket szerzett Szabados Ádám blogposztja, ahol is összeállt nekem valami. Ő egy keresztény lelkipásztor, és valamiért jó sokat blogol a melegekről, nem a megengedésének hangot adva.

Az a benyomásom tehát a cikk alapján, hogy a keresztények homoszexualitás iránti intenzív érdeklődése (fogalmazzunk így) nem a is a homoszexualitásról szól… hanem annak a félelméről, hogy egy – szerintük – bűnt, a rosszat nevezze valaki jónak. Hogy egy tévtanítással belopakodik a sátán a gyülekezetbe. Hogy a végidők jeleként ez maga az antikrisztus tevékenysége (amilyen hangvételű commenttel már meg is találtak… és azóta is foglalkoztatott, hogy ennek a commentnek mi a lélektana) És mindez a szőrborzoló szörnyűség egy olyan bűnön keresztül, amire – mit ad Isten, ezt a véletlent! – ők nem éreznek kísértést. How convenient… Érdekes mód, nem állnak neki „végidők jelei”-zni, amikor szeretetlenséget, vagy a pénz imádatát, vagy szülőknek való engedetlenséget tapasztalnak maguk körül (direkt írtam olyat, amire a Biblia mondja, hogy annak a jele). mert ezt jó eséllyel magukban is észrevehetik és akkor már mindjárt nem jön akkora elánnal a motiváció a blogolásra,a kiprédikálásra… Ez a tét nekik. És ez bizony nem a melegekről szól, ők beleálltak egy hálátlan bűnbak szerepbe, hanem az Ige iránti alázat, a neki való engedelmességről szól ez, amiben viszont nem ők viszik a vásárra a bőrüket… Van erre még egy idevágó magyar közmondás: más f@szával verik a csalánt. Ezért exegetálnak ezerrel. Van ennek egy nagyon elismerésre méltó vetülete, ami a pásztori-tanítói, kapuőrző felelősség, de igazából elveszik a sok bába közt a gyerek: a befogadásra, rehabilitációra váró meleg keresztény, aki nem kapott cölibátusra elhívást, ellenben minden sejtjével vágyik társra, családra, mint bármelyikőnk. Szabados Ádámék, miután jól megírták a blogposztjaikat, elprédikálták prédikációikat, este bebújhatnak a feleségük mellé az ágyba és átölelhetik, akivel házasságot köthettek, mert az alaptörvény megengedte nekik. Reggel egy puszival indíthatják a gyerekeiket útra az iskolába. majd megírják újabb blogposztjaikat arról, hogy a melegeknek hogyan kell helyesen létezniük (felvállalva leginkább sehogy). Nekem meg közben eltelik az életem, amíg ők veszeksznek arról, hogy jöhessenek-e a melegek a gyülekezetbe, vagy sem.

Azt mondják, én nem tartottam ki, feladtam, kompromitálódtam, én a könnyebbik utat választottam, amikor megengedtem magamnak a meleg identitásomat, és nem azok a keresztények, akik nap mint nap harcolnak a azonos nemű vágyaikkal (az angolban ebben a mozgalomban a nyelvhasználattal is tükrözik, h mit gondolnak erről: úgy mondják: SSA-ja van (same sex attraction), mintha egy betegség lenne, hárombetűs rövidítéssel. Azt gondolom, hogy az az „SSA-t tapasztaló keresztény”, aki nem lép ki ebből a paradigmából, az választotta bizonyos értelemben a könnyebbik utat. Megmarad a többségi hangok normatívájában, és beidomul. Elhiszi heteroszexuálisoknak, amit az ő élettapasztalatáról mondanak. Elmagyarazzák neki heterók, hogy ő mit érez, és mit gondoljon arról, amit ő érez. Noha nem más érzi, hanem ő. Ő pedig elhiszi. Mi ez, ha nem a könnyebbik út? Megmaradhat a gyülekezetében, ami nekem a mai napig nagyon hiányzik (noha járok, járhatok már másikba, felvállalt melegként. de az nem ugyanaz. A szellemi családom, ahol felnőttem, kilökött, mint egy rákos szövetet). Nem kell feladnia a kapcsolati hálóját, mert mindenki irgalommal fogja simogatni buksi fejét, (amit a könyvemben arany kalitkának hívok), és támogatják, hogy meneteljen az általuk kijelölt keskeny úton. Ez lenne a nehezebb út?! nem ezt tapasztalalom.

 És most jön, ami összeállt nekem:

Ádámtól idézek: “Két úrnak Jézus szerint nem szolgálhatunk, az ütközés ezért elkerülhetetlen. A rossz hírem pedig az, hogy a hűségünket megpróbáló igazi összeütközés nálunk még csak most kezdődik. Nem a saját nemük felé vonzódó embertársaink ellen harcolunk, hanem éppen értük, valamint a hitünkért és az evangélium igazságáért. A valódi kérdés nem is a homoszexualitás, hanem az, hogy hiszünk-e Istennek. Luthernek szokták tulajdonítani, de ebben a formában egy későbbi szerzőtől származik a sokat idézett gondolat: „Ha leghangosabban és legtisztábban vallom is Isten igazságának minden pontját, csak éppen azt az apró pontot nem, amelyet a világ és az ördög éppen támadnak, akkor nem vallom Krisztust, bármilyen bátran vallom is a kereszténységet. A katona hűsége ott próbáltatik meg, ahol a csata zajlik; ha itt meginog, a többi csatamezőn mutatott állhatatossága puszta menekülés és szégyen számára.”

Azt hiszem, megfejtettem! Egy homofób kereszténynek ez úgy lett, úgy lesz személyes ügy, a melegek ügye, hogy ezek szerint ezen áll, vagy bukik az ő hűsége az Úrhoz. Ha pedig az ő értelmezése szerint hűtlenül bukik, az szégyennel jár. Ergo – az Úrral való kapcsolódás hiányával/ bűnnel/ elkárhozással- UGYANAZZAL- amivel fenyegetik a melegségüket átölelő keresztényeket. Tehát, ahhoz, hogy én ne essek szégyenbe, és jó, hűséges kereszténynek tarthassam magam, valaki másnak kell szégyellnie magát, el kell torlaszolnom az utat azok elől, akiknek a puszta léte kihívás a világom számára. Ha tehát én attól félek, hogy ha hűtlenül bukok és szégyenbe kerülök, azzal bűnt követek el és elfogadhatatlan leszek Istennek, akkor inkább arra tolom át ezt terhet, akitől félek: a magukat elfogadó meleg keresztényekre. Legyenek ők, akik buknak, akik szégyelljék magukat, akik bűnösek legyenek! Nekik kelljen félni, ne nekem!

 A szégyenről pedig van tapasztalásom elég, és reflexióm is, írok is róla nem keveset a könyvben.

Ki hitte volna: ugyanarra a rugóra jár az önelutasító meleg (keresztény) és a homofób keresztény agya, de még inkább a lelke: a megszégyenüléstől, elvetettségtől való félelemre.  És ugyanezzel a megszégyenítéssel operálnak heteró keresztények olyan heteró keresztények felé, akik már mozdulnának az LMBT-k elfogadása felé. Megkérdőjelezik a Jézusba vetett szeretetüket, hűségüket, az Ige iránti hűségüket, rájuk dobják a liberális, vagy egyenesen hitehagyó jelzőket, végsősoron ugyanúgy démonizálják őket, ahogy a melegeket is. Mindezt azért, hogy magukat biztonságban tudhassák, a szégyentől való félelem miatt. Nincs új a Nap alatt. Nem különbözünk. De mindannyiunknak van kegyelem.

Így jó hírem is van: nem kell félni. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. Nem kell félni a nem-tudom állapotától, mert elég az Úr. Elég az Ő szeretete. Nem kell félni a meleg keresztényektől, a meleg nem-keresztényektől. De még a saját megszégyenülésedtől sem kell félned. Nem rajtad áll, vagy bukik ugyanis ez a sztori. Isten az Atyja neked is, a meleg kereszténynek is, Neki tartozunk elszámolással. Így lehet merni felvállalni a nem-tudom állapotát is, amiben mégis egész sok minden elférhet, legfőképp az Istenben való bizalmon alapuló örömmel egymás felé való fordulás.

Egy másik kommentelő soraival szeretném zárni, amelyek megérintettek, útravalóul:

“Nem birtoklom az Igazságot, csak ajándékba kapom. Nem kell féltenem az Igazságot, nem kell megvédenem másoktól, mert nem a tulajdonom – minden meglátás (bárhogy is jön) csak ajándék. Olyan, mint a szél – nem tudom, mikor és honnan jön, kitől és hogyan talál meg.

Nem a “biztosan tudom” talaján állok, hanem a vízen járok (a hullámok magasak, néha biztos el is süllyedek, de ott van Krisztus, kiment). Nem látok, csak hiszek; nem tudok, csak remélek.

A végén még az is lehet, hogy mindez biblikus, és a hagyomány is ezt támasztja alá?
Nem tudom.
Csak hiszem(?).”

 Kontakt: marcell.kincses@gmail.com forest-path_002900561

 

Kiskegyed interjú

A mai (nov.18-i) Kiskegyedben jelent meg egy interjú velem, és már az online-ban is, íme:

valamint, gyere, nézz meg a Kudarc Konferencián nov.25-én, előadásom címe:

“Szeresd felebarátodat, mint magadat. Jól járna?”

Vásárold meg a Coming Out Könyvet!

20141118_131740 20141118_131755 (1)  10689650_596897307102875_2631542698676339127_n

kiskegyed screen