gyülekezet címkével jelölt bejegyzések

Részlet a meleg keresztény filmből

 

Hamarosan az egész film kinn lesz a vimeo csatornán. és itt

https://www.facebook.com/isten.egyutt.orul.velem/timeline 

Zürichbe költöztem

..és ez nagyon jó nekem.

Három hete költöztem ide, kaptam egy állást. Elérhető vagyok továbbra is virtuálisan. Hát, minden jót mindenkinek!

20150730_204818

 

Az Isten együtt örül velem c. dokumentumfilm hamarosan debütál, részletek a Fb oldalán

angol felirat

Keresztények a Melegekért

A “Keresztények a melegekért” csoport készül a Budapest Pride-ra 2015. júl 11-én!  https://www.facebook.com/KeresztenyekAMelegekert?fref=ts  Szereténk párbeszédet a hetero-keresztények és az LMBTQ közösség között és hidat építeni. Gyere, csatlakozz!  jesuslovesgayshungary@gmail.com

We are the “Christians for Gays” group, and we will march on Budapest Pride 2015 to demonstrate Gods love and us being sorry for the harm, that the church has actively caused to the LGBT community. like our page: https://www.facebook.com/KeresztenyekAMelegekert?fref=ts

jesuslovesgayshungary@gmail.com

pridee pridepa pridepé pridepk pridepp pridewq prideww

Ezer (de legalábbis 15) éves teológiai tanulmányom

Szüleimnél voltam, és kincsekre leltem a fiókomban. Anno 2000-ben, tizenkilenc(!) évesen írtam ezt a tanulmányt, a kis lobogó karizmatikus tanítói-prófétai szívemből ez szakadt ki. Annyira megörültem ma neki, hogy maradt egy nyomtatott példány… Akkoriban ezt lefénymásoltam, és az általam nagyra becsült személyeknek adtam belőle egy-egy példányt a gyülekezetben. Érdekes, hogy ez a téma azóta is elég központi helyet kap a szívemben…. Akad benne egy-két képzavar, meg egyéb aranyos nyersesség, dehát, olyan, amilyen. Isten atyai szívéről.

Azt hiszem, a legerősebb üzenete ennek az, hogy már 19 évesen ilyen dolgok foglalkoztattak, mint ahogyan tizennégyésfélévesen is, amikor bemerítkeztem, vagy hat-hét évesen, amikor megkérdeztem Anyut, hogy Isten ma is úgy beszél-e hozzánk, mint az ószövetségben olvashatjuk, hogy hallható hangon szólt hozzájuk…

2015-06-21 14.56.414

2015-06-21 14.56.32

 

2015-06-21 14.56.22

 

2015-06-21 14.56.13

2015-06-21 14.56.02

2015-06-21 14.55.52

2015-06-21 14.55.42

 

kb 19 évesen

#KeresztényekAMelegekért

Újabb találkozónkon megszületett a nevünk és vele egy facebook oldal is:

Keresztények a melegekért    és a #keresztényekamelegekért hashtaggel lehet megtalálni posztokat, a mozgalmunkat jelölni. Előhozakodtunk plakát-szlogenötletekkel, amit már osztanak is tumblr-en, twitteren, instagtramon, fészen lájkolják, íme:

2015-06-20 11.50.44

 

Várjuk továbbra is a heteró keresztény csatlakozókat, infó és sajtókapcsolat jesuslovesgayshungary@gmail.com

A Fb oldal QR kódja:

qrcode

 

tegnap találkoztam egy kedves barátommal, így néz ki a telefonja ebook oldala 🙂

20150619_203149

 

A Coming Out Könyv beszerezhető az Underground kiadó webshopjából, ekönyvként angolul is, számos terjesztőnél: itt is a letöltés menüből fent, google play, itunes, amazon, stb.

Így néz ki az elfogadás, amit a bőrömön tapasztaltam

Mint ahogyan arról többször és szívesen beszámoltam, a Hillsong (www.budapestconnect.hu ) Gyülekezetbe járok lassan egy éve Budapesten. Szeretnék megosztani abból egy lenyomatot, hogy hogyan is kapok én ott elfogadást, Marciként, önmagamért, és felvállalt melegként.

Az egyik vezető srác hamarosan nősülni fog, és a kezdetektől ő az, akitől a legtöbb szeretetteli impulzust kapom a gyülekezetben, sokféle módon fejezi ki, hogy bír, hogy oké vagyok, hogy szakmailag tisztel, hogy emberként kedvel, Krisztusban testvérének tart, és szívesen van a társaságomban. Egyik nap elhívott, hogy segítsek neki a hónapok óta tartó lakásfelújításban. Örömmel mondtam igent. Van mindig valami mélyen összekötő kapcsolódás, amikor srácok, férfiak együtt dolgoznak, fizikai munkát végeznek. Ezt a megfigyelést már sok éve megtettem, és most is megéltem ugyanazt a jóféle összetartozás-élményt, ahogy kifestettük az ablakokat, létrára másztunk, pacsmagultuk össze a ruhánkat, izzadtunk a melegben. Kb 4-5 órát dolgoztunk így, és beszélgettünk. Beszélgettünk a gyüliről, a közelgő esküvőjéről, a melegségemről, a könyvről, elfogadásról, validálásról, egy keresztény meleg ismerőséről, aki nem tudja elfogadni magát, hogy mit szeretünk és mit szégyellünk az egyházban. Együtt voltunk, két srác, az egyik heteró, a másik homo, és mindketten keresztények, akik éppen ablakot festenek.

Egy adott ponton bedobta, hogy szeretne meghívni a legénybúcsújára. Megérintett. Abból tudod, hogy “megérkeztél” egy gyülekezetbe, nem csak meleg keresztényként, de úgy egyáltalán, ha egy srác meghív a legénybúcsújára…  Ennél bizalmibb körbe nemigen lehet kerülni. Ez volt tegnap. Vagy tizenöt srác jött össze egy céllal, hogy megünnepeljük barátunkat, és elbúcsúztassuk olyan igazi pasis módon a legény-életfázisától, és hogy kifejezzük, hogy szeretjük. Én voltam az egy szem meleg, és ha jól érzékeltem, mindenki keresztény volt, nagy többségében a gyüli srácai. Söröztünk, és ahogy oldódott a hangulat, húztuk, kedvesen szivattuk a kis vőlegényt, csipkedtük, “biztosítottuk a figyelmünkről”, csak hogy érezze a törődést. Az éjszakában a négyeshatoson olyan röhögőgörcs tört például az egész társaságra, hogy a körülöttünk állók filmezték! 🙂 És ahogy az lenni szokott csupa fiútársaságban, előkerültek a buziviccek is, obligát jelleggel. És én vettem a lapot, és röhögtem, és adtam alájuk a lovat, és ők is vették, és egyszerűen nem volt különbség, felszabadultan mindenkinek kijutott a kedves buzizós húzásból és én sem voltam kivétel. Nem finomkodtak velem sem, és engem sem kellett félteni. Pedig én ténylegesen a buzi vagyok köztük, aki ebből nem is csinál titkot, akiről ezt tudják. Egy voltam közülük, mi voltunk, egy csapat srác, akik jól érzik magukat a pesti éjszakában. Hajnalban még megnéztünk egy filmet, majd álmosan hazabattyogtunk. Amikor elváltak útjaink a Blahánál, megöleltem a kis vőlegény barátomat, és csak hálával telve örült a szívem. Örültem neki és örültem magamnak, magunknak, ennek az élménynek.

Azt hiszem az életnek eme egyáltalán nem lekicsinylendő, de tulajdonképpen nem is nagyon rendkívüli eseményeire, befogadásra, odatartozásra szomjazom meleg hívőként egy keresztény gyülekezetben. Hogy csak lehessek, lehessek az, aki vagyok, és megkaphassam azt a szeretetet és tiszteletet, befogadást, amit más is megkaphat. Hogy a melegségem ténye pont annyira fontos csak, amennyire másnak a heteroszexualitása, semmivel sem jobban, vagy kevésbé! Mert mindenki erre szomjazik. Nem érzi annyira a fájó hiányát az, aki megkapja, akitől sose vonták meg, de attól még mind intenzíven erre vágyunk: barátságra, megosztásra, kapcsolódásra és közösségi élményekre. A vőlegény heteroszexualitásának a következménye volt ugyanis, amit aznap este ünnepeltünk, hogy elvesz hamarosan egy fantasztikus lányt. És ez minden, csak nem magánügy! Méltó az ünneplésre. Méltó arra, hogy “a háztetőkről kiáltsuk, megtalálta a szerelmet!” és tanúi legyünk ennek a boldogságnak, ami egy kicsit a mi boldogságunk is, ránk is átsugárzik.

Egy lépéssel közelebb kerültem tegnap ahhoz a reményhez, hogy egy nap nekem is lesz egy legénybúcsúm, ahol hideg- és meleg barátaim együtt fognak velem örülni annak, hogy Isten színe előtt egy életre elköteleződöm a szerelmemmel, aki egy csodálatos srác lesz. Azon vagyok, hogy kimunkáljam, hogy legyen út, amin járhatok, ami elvezet idáig. Ez az út pedig tartalmazza a szeretteim befogadását. Ezt az utat együtt tapossuk ki, adjuk egymásnak. Nem áll szándékomban tudniillik egyedül élni az életet. Ez alatt most nem a leendő páromat értem elsősorban, hanem a barátságokat, kapcsolódásokat, családot, rokonokat, ismerősöket. Az út maga az, hogy támogatást kapok, drukkolnak nekem, imádkoznak értem, ahogyan hívők egyébként is egymásért imádkozunk, hogy Isten adjon kinek kinek hozzáillő segítőtársat. A gyülekezet ettől gyülekezet, hogy összegyűlünk, valódi közösségben vagyunk, egymás testvérei Krisztusban. Ha ablakot kell festeni, akkor ablakot festünk, ha ünnepelni “kell”, akkor ünneplünk, de még hogy!

Visszhangoztak a szívemben Jézus szavai: “Az Isten országa köztetek van.” (Lukács evangéliuma 17:21.).

—–  * * *  —–

Ha heteró keresztény vagy, gyere, csatlakozz a “Keresztények a melegekért” kezdeményezésünkhöz!

community_two

 

A szenvedés teológiája, hatása az LMBT elfogadásra II/1.

Érik egy ideje bennem ez a gondolat. Azt látom, hogy az LMBT-k gyülekezeteinkbe való befogadása, illetve a róluk való keresztény gondolkodás egyre inkább szélesebb gondolati kontextust kíván, másról -is- van szó, nem csak a “meleg ügyről”, hanem a teljes spektrumú élet-környezetről, amibe befogadást kér az LMBT, amiben létezni kíván. Tudniillik narratívát keres magának a heteró keresztény, amikor beengedi az elméjébe a gondolatot, hogy hogyan is tudja a ezt a számára új paradigmát működtetni, hogy itt van valaki, aki láthatóan keresztény, és láthatóan meleg. Értsd: eddig egyféleképpen vélekedett a melegekről, és most itt van egy húsvér ember, és miatta, érte valami másra van szükség, már nem működik az, ahogyan eddig gondolkoztam a kérdésről. A kérdés végsősoron, hogy mi az a legközelebbi hasonlat, amit talál magának az egyszeri heteró hívő, amikor LMBT-kre gondol. “ez a helyzet olyan, mint…”, “ezek az emberek olyanok, mint  … amivel már találkoztam és kezdtem valamit a helyzettel, most is ezt fogom lépni, mert ez tűnik a legközelebbi, leginkább hasonlító, már működő megoldási útnak, aztán meglátjuk, mit lép”. Így tanulunk végsősoron, így konstruáljuk világunkat, gyerekkortól kezdve. Ezért különösen fontos a közelség, a megismerés, és ebben bizony az LMBT-knél látom a kezdőlépés megtételének szükségességét: a dialógus apropója tudniillik az, hogy vagyunk, létezünk, mi melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek. De milyenek is vagyunk? Nekünk kell bemutatnunk magunkat, mert ha nem mi tesszük, megteszi helyettünk, a nevünkben más.

865546_orig

Amiről ténylegesen írni akartam, az az, hogy hogyan jön be a képbe az emberi szenvedésről alkotott képünk, teológiánk, amikor az LMBT-k befogadásáról szóló, éppen születő narratíva gellert kap, félrecsúszik. Ez az én értékítéletem nyilván, amikor ezt mondom, hogy ez ilyenkor félrecsúszás. Mi történik ugyanis? Akár heterók, akár LMBT hívők (side B) finomabban szólva: kínálhatják ezt az utat, erősebben szólva: kényszerítik az LMBT-t – adott esetben magukat -, hogy a nemi identitásával, szexuális orientációjával, most hogy elmondta, gyakorlatilag ne csináljon semmit: ne akarjon magának párt, családot, maradjon élete végéig egyedülálló, ne élje meg a szexualitást. Több okból el lehet érkezni ehhez a következtetéshez, és nem állítom, hogy nincsen konstruktív, egészséges módja annak, ahogyan elérkezik valaki ehhez a meglátáshoz, de az a sanda gyanúm, hogy van itt egy szempont, ami mélyebb vizsgálatot érdemel.  Ha tudniillik úgy érkezik el valaki ehhez a következtetéshez, ha a nem-heteroszexuális orientációt, vagy nem-cisz (hanem transz) nemi identitást “rendetlennek” nem validálhatónak ítéli, de belátja, hogy ez nem megváltoztatható, és nem is vádolja ezzel a döntéssel az érintett hívőt, de attól a döntéstől szigorúan eltanácsolja, hogy ő megengedhesse magának, hogy vágyát beteljesítse, bármilyen módon, és akkor szembe találkozik azzal, hogy ez vélhetően beteljesületlenséget jelent, és nem kis mértékű szenvedést az LMBT-nek. Itt jön be tehát a kérdés, hogy mi a teológiánk a szenvedésről. Mit gondolunk arról, hogy mi a dolgunk a szenvedéssel. Ha úgy keretezi valaki ezt a kérdést (azt a narratívát konstruálja), hogy “e világon nyomorúságunk van, mindenkinek van keresztje, amit hordoznia kell, a szenvedés e világon elkerülhetetlen, de majd Isten a mennyben megjutalmaz, ajánld fel Istennek a szenvedéseid!”

Pontosan nem tudja, hogy mi ez az LMBT téma, de az a biztos, ha nincs vele dolgunk. Ha úgy csinálunk, mintha nem létezne, a legközelebbi ilyen megoldási út pedig: ne élje meg, ne látszódjon, ne legyen vele dolgunk! Legyen továbbra is aranyos magánember, munkavállaló a munkahelyén, gyülekezeti tag a gyülekezetben, vásárló a boltban, adófizetője az államnak, kutyájának kutyatartója, egyszóval, legyen minden tekintetben elfogadható, rendes polgár, csak ne akarjon társának társa lenni, férjének férje lenni, feleségének felesége lenni, gyermekének apja, anyja lenni, unokájának nagyszülője lenni, szerelmének szerelme lenni. Az ne akarjon lenni! Máris látjuk, ez nem a homo-szexről szól, nem arról szól, amit minden ember a hálószoba intimitásában tesz, ez a szociális értelemben megélt emberi megtapasztalásról szól, ami nyilván következik a homoszexualitásból, mint ahogy a hetero-szexnek, heteroszexualitásnak is következménye, látható jele van a társadalomban, senki nem a “négyfalközött” éli az életét, aki tartozik valakihez, az a négy falon túl is hozzá tartozik.

Amikor Isten megteremtette a világot, mindenre azt mondta, hogy “jó”, vagy “igen jó”. Amikor megteremtette az embert, Ádámot, először olvassuk a termetéstörténetben, hogy Isten valamire azt mondta, hogy nem jó. Először olvassuk azt, a bűneset bekövetkezte előtt(!), hogy az Isten tökéltes keze alkotására “hátradőlve ránéz”, és azt mondja, valami nem nem stimmel, valami nem jó. Nevezetesen “nem jó az embernek egyedül lenni”. Ez az első alkalom, hogy Isten maga nyilatkozik úgy, és ezt azóta is minden ember érzi a lelkében, fájdalmasan egyetértve – én biztosan -, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Heteró keresztények mégis azt mondják, hogy az LMBT, az élje le az életét egyedül. Ne akarjon társat,  ne akarjon megélni szerelmet, társhoz tartozás intimitását, családot, ahol szeretetben megöregedhet. Akibe egy csepp empátia szorult, az átérezheti, hogy micsoda szenvedésre kap valaki “meghívást”, aki ezt a gondolatot egy percig is komolyan gondolja. Búcsúzz el annak a reményétől is, hogy valaha lehet valakid, akit a tiédnek nevezhetsz, és aki az övének nevezhet téged. Neked nem jár “segítőtárs, hozzádillő”. Halljuk máris ebben a “hozzádillőben” a keserédes iróniát? Nagyon is van ugyanis a melegeknek hozzájuk illő segítőtárs: egy másik meleg… És bármilyen hihetetlen, ez történik is, ez van, ez tény a világban, egymásra találnak melegek. Mégis, egyesek úgy döntenek, hogy ezt nem validálják. Ez nem illik bele az ő narratívájukba. Szeretném ezen a ponton iderakni azt is, hogy pontosan a teremtéstörténetben Ádám nem arra csodálkozik rá Évában, hogy mennyire csodálatosan más, mint ő – amivel érvelni szoktak – hanem pont, hogy mennyire hozzá hasonló: “ez már csontomból való csont, testemből való test” – mondja. Homofóbok ilyenkor szeretik a kretén “egysorosukat” bedobni, hogy Isten Ádám és Évát, és nem Ádám és Bélát teremtett. Nos, én azt olvasom ki a teremtéstörténetből, hogy Ádám megörül a hozzá hasonló társnak, akit Istentől kap ajándékba, mert Isten szerint sem jó neki egyedül lennie.

A következő posztban bontom ki, hogy mi is a következménye a torz szenvedés-teológiának.

 

 

Cheers, God!

Dadognék még egyet.

én nem tudom, hogy mi ez pontosan, de Isten be-betör a kis lelkembe, és nagyon nagyon jó. ma reggel is “elbotlottam, és beleestem Istenbe” ragadós masszába. isteni szerelem-pudingba, örökkévaló szépségbe.

Olyan elmondhatatlanul gyönyörű Isten…. tocsogok itt, mint egy hülyegyerek, akinek teljesen elmentek otthonról… kicsomagolt az Úr, és csak vagyok Vele. Nézem Őt, és nem tudok betelni, és levegő után kell kapkodnom… Kicsit ijesztő, és nagyon vonzó. Hogy a következő másodpercben mit lép, mit mutat meg, a lelkem melyik zugára világít fényt, és tölti bele a szeretet-pudingját. és nem áll meg, amikor tele van: önti ész nélkül… bőkezűen, pazarlóan, megrészegülésig. együtt berúgok Istennel, és ehhez nem kell alkohol, nem kell drog, csak mi ketten. Ő meg én. Cheers, God!

hullámokban jön. sokszor szelíden, békével, olyan finomsággal, mint a sivatag homokja, mint az elterülő nagy víz. de a legbékésebb folyó is, ha egyszer árad, akkor nincs megállás. visz mindent. Isten visz mindent. és én élvezem, hagyom, sőt, kérem, zörgetek, dörömbölök a menny kapuján, hogy MÉÉÉÉG, ne hagyd abba! Teremtő, alkotó, művész, szenvedélyes, színes Isten, tiéd vagyok! és nem hagyja abba. szépség árad, élet zubog, és én tocsogok.

gyerekként mindig érthetetlen volt számomra, hogy ha ugyanaz az Isten teremtette a világmindenséget, a természetet, állatokat, növényeket, amelyek annyira zabolázatlanok, őrjítően gyönyörűek, élettel, szenvedéllyel teliek, zabolázatlanok, mint akiről beszélnek az unalmas istentiszteleten, ahol csendben kell lenni, nem szabad nagyon haragudni, nem szabad nagyon nevetni, nem szabad nagyon élni, nem szabad nagyon lenni. Unalmas, és ijedt emberek mormolnak középszerű imákat, amiről ők maguk sem hiszik el, hogy a plafonnál tovább elér. gyerekként ez teljesen érthetetlen volt a számomra. Ez a két Isten valahogy nem hasonlít egymásra. Ha Isten tényleg van, akkor ennek kellene lennie az esti hírekben, breaking news, mindennek Róla kellene  szólnia!

Ez, amit most átélek, amilyennek most mutatja magát nekem Isten, na Róla már elhiszem, hogy Ő teremtette az oroszlánt, a bálnákat, vízeséseket, áradó folyókat, vulkánt, paradicsommadarat, makákót, sürgő-forgó hangyákat, a hattyút, a Napot, csillagokat. Sőt, olyan tipikusan az “Isten-stílusú” minden, ami ÉL, és nem kér elnézést azért, hogy él.  Felismered egy Picassoról, hogy Picasso, mert tipikus. ilyeneket szokott csinálni. láttál már tőle alkotásokat, jellegzetes. Felismered Isten keze munkáját, ha az ÉL, ha az eleven tűz, szenvedélyes szépség, és mindent betöltő szeretet.

Isten képmása vagy! Az Ő képére és hasonlatosságára teremtve. Te, ott ott, te! Lényed lényege, szellemed az Ő Szelleméből, szíved az Ő szívéből van. Ami benned szép, az Őt dícséri, teleszórt kincsekkel. amikor megtelik a tüdőd levegővel, azért van, hogy Őt dícsérje. Plugolj Rá! csatlakozz Rá! Ő így találta ki, így működünk jól.  ha ez nincs jelen most az életedben, ne elégedj meg kevesebbel! kérlek ne elégedj meg kevesebbel! Tinédzser korom egyik meghatározó könyvének címe: “Az embernek Istenre van szüksége ahhoz, hogy ember legyen.” (Man braucht Gott, um Mensch zu sein). Kérd Jézust, hogy mutassa meg neked az Atyát. kérd az Atyát, hogy mutassa meg neked Jézust. kérd Jézust, hogy szüljön újjá, add neki oda magad most. Úgy értem, most! Jó partit kívánok! 🙂

Cheers, God!

(és gyere el egy faszagányos istentiszteletre, a Hillsong gyülibe, Zrínyi utca 5. vasárnap 16:00-18:00! Duna palota)

Meleg-barát gyülekezetet találtam Budapesten 6 év után!

Ez elég hihetetlen, de jól lecsekkoltam őket, nem is hittem el nekik elsőre. Tényleg komolyan gondolják, hogy úgy vagyok szívesen látva, ahogy vagyok, melegként. Ez pedig nem más, mint a Hillsong London Budapesten gyüli. Olvasták a könyvet, értik, vágják, jöhetek. Szerintem nézd meg őket Te is! Ennek most örülök, nem kicsit. Még nem is tudtam igazán feldolgozni.

Vasárnaponként 15:30-tól a Duna Palotában, a Zrínyi utca 5-ben.

A hab a tortán:  a Hillsong gyüliről írtam a könyvben is… Akkor, 18 éve találkoztam velük a zenéjükön keresztül először, amikor a “gimi első osztályban hitgyülis osztálytársnőm kölcsönadta az első kazettájukat”. Ha Istennek vannak még ilyen humor-bonbonjai, én abszolút vevő vagyok rájuk! Jó az Úr…

Részletek a könyvből + Tartalomjegyzék + Előszó

Töltsd le innen többféle fájlformátumban, magyarul vagy angolul, Androidra Google Playen MAGYARUL  vagy  ANGOLUL,  Apple termékekre iTuneson MAGYARUL vagy ANGOLUL,  Amazonon ANGOLUL.

Vedd meg a papír print könyvet a kiadó webshopjából, vagy a Libritől, vagy a Bookline-tól

Visszajelzések a könyvről:

“Konkrétan letehetetlen!”

“Zavarba ejtően bátor és hiteles megosztás az életről, nem, legkevésbé sem csak melegeknek”

“A maga nemében páratlan beszámoló, nem tudok róla, hogy bárki írt volna már ilyet Magyarországon”

“Remegek az izgatottságtól, amit ennek az ajánlónak a megírása most jelent nekem, amire felkért a kedves szerző barátom, mert olyat akarok írni, amitől biztosan el akarod majd olvasni ezt a könyvet! Mert ezt a könyvet MINDENKINEK el kell olvasnia! Minden magyarnak magyarul és aztán le kell fordítani ezt a könyvet, hogy még többen elolvashassák! Nekem megváltoztatta az életemet, és jó eséllyel a tiédet is meg fogja!”

     TÖLTSD LE A “LETÖLTÉS” MENÜBŐL ÉS AZONNAL OLVASHATOD AZ ELEKTRONIKUS ESZKÖZÖDÖN!

Részletek a könyvből:

“Amikor felfogták, hogy mit mondtam, padlógázzal félkört tett a vezető srác és az oldalamra hajtott a kocsival, és lángoló dühvel fröcsögte, hogy „Mit mondtál??! Köcsög vagy, bazmeg?! Mit mondtál, na mondjad még egyszer!” – én halálra rémülve, nyekegtem valamit, hogy biztos félreértették a dolgot, próbáltam békíteni őket, miközben a torkomban dobogott a szívem és a szemem lüktetett a vérnyomástól… Az egyik srác ingerült dühében megdobott az ablakon át egy másfél literes tele ásványvizes üveggel, és az nagy erővel repült el kicsivel mellettem, majdnem eltalált, volt benne erő és indulat… Olyan tíz méterre állhattam ekkor tőlük és egy adott ponton úgy döntöttem, hogy futásnak eredek! A másodperc töredéke alatt felmértem, hogy kocsival nem hajtanak be az erdőbe, és a kocsit meg csak nem hagyják ott, hogy utánam fussanak, gondoltam. GO! Mint a nyúl, úgy tepertem el, be, be a legsűrűbb erdőbe, át a bokrokon, át fákon, életemben nem futottam olyan gyorsan, olyan sokat! És ami szintén egy életre belém ivódott: a szégyen, ami forró, híg ürülékként mosta végig az arcomat futás közben. Az emberi méltóságnak az elvesztése, amely érzéshez nincs fogható. A szó, hogy „köcsög” visszhangzott a fülemben… Zihálva agyaltam, hogy merre fussak, tudtam, hogy elég hamar ki fogok érni az erdőből és […]”.

 

“Ha elolvassuk az evangéliumokat, láthatjuk, hogy Jézus mindig az elesettekhez, a társadalom számkivetettjeihez fordult oda. Felsorolni is nehéz azokat a helyzeteket, ahol sorra meg is botránkoztatta a kora vallási vezetőit pontosan azzal, hogy ilyen emberekkel foglalkozott: a házasságtörő asszonnyal, akit meg akartak kövezni. A samaritánus nővel a kútnál, akiket a zsidók megvetettek. Máténál, a vámszedőnél vacsorázott, akit tanítványává is fogadott, azt a vámszedőt, aki a megszálló római hatalomnak szedett vámot, és közben valószínűleg ő maga is sikkasztott belőle rendesen. Nem hogy nem lenne meglepő, ha Jézust az Alteregóban találnánk, ahogy a bulizó melegek szívére beszél Isten országáról, hanem az lenne a meglepő, ha ez nem így lenne. Jézus nagyon szereti a melegeket. És jó híre van a számukra. Nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem, hogy megtartsa azt.”.

 

“Azt hiszem, amire az évek alatt eljutottam, az a belátás és a megengedés. Belátás, hogy ez az izé, ez marad. Amióta serdülőkorba léptem, ez a vágy ott volt. Nem ment el, maradt. Szinte megütött a felismerés, hogy most már konkrétan többet éltem ezekkel a vágyakkal, mint nélkülük. Belátás, hogy ami ennyire itt van, azzal most már érdemes szóba állni, máshogy, mint eddig. Itt jön a megengedés. Ami jönni akar, az hadd jöjjön. Nem haragszom már rá. De nem is félek már tőle. Megengedem neki, hogy legyen. Nagy lépés volt ez nekem.”.

 

     Tartalomjegyzék

 

Előszó
Képeslap egy szép utazásról
Gyerekkorom
Szárba szökkenő kísértések
Lelkigondozás
A teológiai keret
Így születtem
Köcsög vagy, bazmeg?!
Ifipásztori szolgálat és lemondás
Amikor elindultam
Tanulás az új úton
Alkalmatlannak lenni
Együtt élni a nem-értemmel
Bizalom
A legmeghatározóbb élményem a teológián
Mit mond ez el Istenről?
Az első meleg szexuális élményem
Amikor először regisztráltam
Szentírás vs  élettapasztalat
13+1 dolog, amit az előbújásom tanított nekem
Élhető melegség
Társadalmi és politikai kihatások
Férfiasság, fiatalság, vonzó külső és társadalmi elismertség utáni hajsza
Szövetségesek
Azért írtam ezt a könyvet
Egy történet margójára
A szerzőről
Kontakt

 

Előszó

Ez a könyv nem tudományos értekezés, és nem is rideg teológiai disszertáció. De nem is a meleg élet ábécéje. Személyes és bensőséges hangon osztom meg a saját történetemet, egy fiatal meleg lelkész srácét, aki kénytelen volt otthagyni a hivatását azért, hogy megtalálhassa önmagát. Nem célom, hogy a homoszexualitással kapcsolatban minden nyitott teológiai kérdésre itt válaszoljak, ki fog derülni, hogy nem ez a lényeg. Sokkal inkább szerettem volna a személyemen keresztül közel hozni az Olvasóhoz azokat a dilemmákat, félelmeket, és megoldásokat, amelyekre jutottam, ott és akkor, öt évvel ezelőtt, és azóta. Ezek a dilemmák és megoldások mégis mélyen megmerítkeznek azokban a teológiai igazságokban, amelyek egyrészt a küzdelmeim magját is alkották, de amelyek a feloldozáshoz is elvezettek, s amelyek olyan drágák nekem. Ezért tartom fontosnak, hogy beszéljek róluk, és ezeket se hallgassam el. Coming outolok, nem csak melegként, hanem hívő keresztényként is. Mert ez a kettő identitás együtt él bennem, mindenestül az én történetem.

Az elbeszélésem mindenkihez szól, aki kíváncsi rá – nem csak keresztényeknek, de nekik is. Talán sikerül más fényben láttatnom a melegeket, mint ahogy eddig látták őket. Nem csak az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) közösségnek szól, de nekik is. Talán sikerül más fényben láttatnom Istent, mint ahogy eddig látták Őt. És szól a történetem a heteró barátoknak, kollégáknak, családtagoknak is, akik mellett ott van valahol az a bizonyos meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer barát, kolléga, rokon, aki bizony tudna sokkal többet is mesélni magáról, ha merne, ha érezné, hogy lehet. Közös feladatunk van, jól élni az életet, méltósággal, egymást megbecsülve, úgy, hogy érdemes legyen.

 

Megjelent a Coming Out Könyv! Töltsd le a “LETÖLTÉS” menüből, oszd meg a véleményed róla és lájkold a facebook oldalt, kapcsolódj be a beszélgetésbe!

 

twitter: @marcellkincses      email: marcell.kincses@gmail.com

CO_konyv_borito_600x900px