Isten együtt örül velem címkével jelölt bejegyzések

Dokumentumfilm-vetítés

Most vasárnap, jan. 17-én látható az “Isten együtt örül velem” dokumentumfilm, amely velem, rólam készült, fókuszban a melegség és hit viszonya. Utána beszélgetés a rendezővel. Részletek itt:

https://www.facebook.com/events/168106223553164/  

35 Café – Szerviz, Katona József utca 35, Budapest, 1137, vasárnap jan 17. 16.00

Előzetes:

Első filmvetítés

Az első filmvetítés, ott leszek. Erősen létszámkorlátos, ha jönnél, írj privát üzenetet a film oldalán a készítőknek (nem én olvasom) –>  https://www.facebook.com/isten.egyutt.orul.velem?fref=ts

Istenegy

Aki nekem írna: marcell.kincses kukac gmail.com

Zürichbe költöztem

..és ez nagyon jó nekem.

Három hete költöztem ide, kaptam egy állást. Elérhető vagyok továbbra is virtuálisan. Hát, minden jót mindenkinek!

20150730_204818

 

Az Isten együtt örül velem c. dokumentumfilm hamarosan debütál, részletek a Fb oldalán

angol felirat

Keresztyén pásztor élménybeszámolója a Pride- ról

Fontosnak látom megosztani. Sok minden elindult most. Íme:

https://revalve.wordpress.com/2015/07/15/a-kordonon-belul/

Lennél meleg, csak egy hétig? #7naposkihívás elstartolt! Csatlakozz!

Bemutató1

 

Egy részlet a Coming Out Könyvből, ami ihletett a “7 Napos Kihívás” (#7NK) meghirdetéséhez:

“Míg a heterók számára a társadalom jól kitaposott  utat kínál  arra,  hogy mi  lehet  a továbblépés a bulis fiatal  évekből,  vagyis mindenki támogatja, hogy megtalálja emberünk a párját, együtt éljenek, összeházasodjanak, gyerekeket neveljenek, majd  nagyszülők  legyenek,  addig  a  melegeket  nem várja  tárt  karokkal  senki,  amikor  el akarnának indulni  ezen az úton. Innentől kezd tehát  szorítani  a cipő. Egy pár,  egy család ugyanis látható a társadalomban. Senki nem arra kíváncsi, hogy mit csinálnak az ágyban, de  ez szintén igaz a heterókra. Attól, hogy kifejezik az utcán, hogy ők összetartoznak, attól még nem  kötik  senkinek  az  orrára,  hogy  mit  csinálnak  a  hálószobában.  Ezért  tökéletesen nonszensz az az érv, amit szeretnek puffogtatni homofóbok: „nincs semmi bajom velük, amíg a négy fal között csinálják.” Mit is? Amit ők megengednek maguknak egy padon a parkban, a metrón, a postán, családi ebéden, vagyis bárhol és mindenhol megmutathatják, hogy ők egy pár, egy család, addig ezt melegeknek nem engednék meg. Senki nem beszél dugásról!  Bele se gondol egy heteró, hogy milyen lenne, csak egy hétig, egyetlen egy hétig úgy kellene élnie a párjával a nyilvános közegben, hogy semmilyen módon nem fejezheti ki, hogy szeretik egymást és összetartoznak! Ez a legtöbb meleg valósága még Magyarországon, egy életen át.”

(Kincses Marcell: Coming Out Könyv, 63.o.)

A 7 Napos Kihívás tehát heteró pároknak szól és négy feladatból áll:

1. Az elkövetkező 7 napban viselkedj úgy a pároddal közterületen, bkv-n, hivatalban, étteremben, ismerősök előtt, stb., ahogyan szerinted tennéd, ha párod veled azonos nemű lenne! Beszélj úgy róla a távollétében a munkahelyeden, hivatalokban, gyülekezetben, családban stb. ahogyan tennéd, ha azonos nemű párod lenne! Mindent megtehetsz, amit szerinted megengednél magadnak, ha leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer lennél. Senki nem korlátoz, egyedül Te saját magadat. #7naposkihívás

2. Facebookon, egyéb profiljaidon állítsd be a profilképedhez a “#7NK” picbadge-et a hét nap alatt! (kattints rá!) Posztolj facebookon,  blogodon, twitteren, tumblr-en stb. képet, videót a megélésedről a #7NK #7naposkihívás hashtagek használatával!

3. A hetedik nap végén ünnepelj a pároddal: menjetek el egy romantikus vacsorára, érezzétek jól magatokat, hisz megérdemlitek! 🙂 #7naposkihívás

4. Töltsd ki ezt a visszajelző lapot, adj visszajelzést arról, hogy miért vettél részt benne, milyen volt megélni ezt a 7 napot, és oszd meg barátaiddal az élményedet!

Ha ajánlanád másnak is, közösségi médiában a posztodban használd a #7naposkihívás hashtaget! Csatolhatod hozzá a #keresztényekamelegekért taget is! Rólunk többet ITT találsz.

Visszajelző űrlap: http://goo.gl/forms/57DM6ag1Ux

Ez a kezdeményezés abban szeretne segíteni, hogy láthatóvá tegyen egy társadalmi  problémát, és többen belegondoljanak, hogy milyen magától értetődő szabadsága van egy heteró párnak arra, hogy fesztelenül önmaguk legyenek, és milyen lehet vajon, csak egy hétig valaki más bőrébe bújni. Ahol legjobb esetben is, mindig átgondolod, hogy most megcsókolhatod-e a párod, vagy megfoghatod-e a kezét, elmondod-e a munkahelyeden a kávészünetben, hogy kivel voltál a hétvégén színházban. Itt most igazi tét nélkül tapasztalhatja meg egy heteró pár, hogy milyen lehet melegnek lenni, legalábbis annak az élettapasztalatnak azt a szeletét, amit  szociális lényként, állampolgárként a társadalomban megélünk. Az erről való párbeszéd oldhatja az előítéleteket, és segíthet eljutni addig a végcélig, ami nyilván az lenne, hogy a 7 Napos Kihívás egyáltalán ne jelentsen kihívást senkinek, és az általad és általam, mindannyiunk által közösen létrehozott társadalmi elfogadottság okán egy meleg pár is ugyanazt megengedhesse magának, amit Te heteróként természetesnek veszel!

Azzal, hogy részt veszel a 7 Napos Kihívásban,

  • egy gesztust teszel a meleg barátaid felé, és olyan párbeszédet generálhatsz magad körül az ismerősi körödben, ami konstruktívan előre viszi a melegek ügyét.
  • Segíthetsz rámutatni, hogy a homoszexualitás szociális értelemben – ahogyan értelme és helye van róla beszélni a többségi társadalomban – nem a szexről szól, hanem minden másról. Hiszen amikor Te heteróként bemutatod a szüleidnek, barátaidnak a párodat, ti sem a nemi életetekről fogtok beszélni, hanem minden másról.
  • Nem utolsósorban, gazdagíthatod a saját párkapcsolatod mélységét is egy olyan megtapasztalással, amiben sok minden kijöhet: hogyan is álltok az egymás és önmagatok  iránti tisztelettel, bátorsággal, mit kezdetek a szorongással, hogyan álltok ki egymásért és önmagatokért – csak hogy néhány gondolattal inspiráljalak, és ehhez csak 7 napot kell invesztálnod az életedből.

 

Állod a kihívást?

 

Matthew Vines előadás a Google-nál

Matthew Vines sokszor kerül elő itt a blogon és a Coming Out Könyvemben is. Sejtem, hogy sokan szeretnének több infóhoz jutni, hogy a Biblia, egy elkötelezett keresztény hogyan tud jól viszonyulni a homoszexualitáshoz, konkrétan LMBT testvéreikhez. Jó ilyen vizuális élményekhez jutni, ilyen lesz a dokumentumfilmem is: Isten együtt örül velem – címmel. Keresztények a melegekért

Elérhetőségem:  marcell.kincses@gmail.com

Így néz ki az elfogadás, amit a bőrömön tapasztaltam

Mint ahogyan arról többször és szívesen beszámoltam, a Hillsong (www.budapestconnect.hu ) Gyülekezetbe járok lassan egy éve Budapesten. Szeretnék megosztani abból egy lenyomatot, hogy hogyan is kapok én ott elfogadást, Marciként, önmagamért, és felvállalt melegként.

Az egyik vezető srác hamarosan nősülni fog, és a kezdetektől ő az, akitől a legtöbb szeretetteli impulzust kapom a gyülekezetben, sokféle módon fejezi ki, hogy bír, hogy oké vagyok, hogy szakmailag tisztel, hogy emberként kedvel, Krisztusban testvérének tart, és szívesen van a társaságomban. Egyik nap elhívott, hogy segítsek neki a hónapok óta tartó lakásfelújításban. Örömmel mondtam igent. Van mindig valami mélyen összekötő kapcsolódás, amikor srácok, férfiak együtt dolgoznak, fizikai munkát végeznek. Ezt a megfigyelést már sok éve megtettem, és most is megéltem ugyanazt a jóféle összetartozás-élményt, ahogy kifestettük az ablakokat, létrára másztunk, pacsmagultuk össze a ruhánkat, izzadtunk a melegben. Kb 4-5 órát dolgoztunk így, és beszélgettünk. Beszélgettünk a gyüliről, a közelgő esküvőjéről, a melegségemről, a könyvről, elfogadásról, validálásról, egy keresztény meleg ismerőséről, aki nem tudja elfogadni magát, hogy mit szeretünk és mit szégyellünk az egyházban. Együtt voltunk, két srác, az egyik heteró, a másik homo, és mindketten keresztények, akik éppen ablakot festenek.

Egy adott ponton bedobta, hogy szeretne meghívni a legénybúcsújára. Megérintett. Abból tudod, hogy “megérkeztél” egy gyülekezetbe, nem csak meleg keresztényként, de úgy egyáltalán, ha egy srác meghív a legénybúcsújára…  Ennél bizalmibb körbe nemigen lehet kerülni. Ez volt tegnap. Vagy tizenöt srác jött össze egy céllal, hogy megünnepeljük barátunkat, és elbúcsúztassuk olyan igazi pasis módon a legény-életfázisától, és hogy kifejezzük, hogy szeretjük. Én voltam az egy szem meleg, és ha jól érzékeltem, mindenki keresztény volt, nagy többségében a gyüli srácai. Söröztünk, és ahogy oldódott a hangulat, húztuk, kedvesen szivattuk a kis vőlegényt, csipkedtük, “biztosítottuk a figyelmünkről”, csak hogy érezze a törődést. Az éjszakában a négyeshatoson olyan röhögőgörcs tört például az egész társaságra, hogy a körülöttünk állók filmezték! 🙂 És ahogy az lenni szokott csupa fiútársaságban, előkerültek a buziviccek is, obligát jelleggel. És én vettem a lapot, és röhögtem, és adtam alájuk a lovat, és ők is vették, és egyszerűen nem volt különbség, felszabadultan mindenkinek kijutott a kedves buzizós húzásból és én sem voltam kivétel. Nem finomkodtak velem sem, és engem sem kellett félteni. Pedig én ténylegesen a buzi vagyok köztük, aki ebből nem is csinál titkot, akiről ezt tudják. Egy voltam közülük, mi voltunk, egy csapat srác, akik jól érzik magukat a pesti éjszakában. Hajnalban még megnéztünk egy filmet, majd álmosan hazabattyogtunk. Amikor elváltak útjaink a Blahánál, megöleltem a kis vőlegény barátomat, és csak hálával telve örült a szívem. Örültem neki és örültem magamnak, magunknak, ennek az élménynek.

Azt hiszem az életnek eme egyáltalán nem lekicsinylendő, de tulajdonképpen nem is nagyon rendkívüli eseményeire, befogadásra, odatartozásra szomjazom meleg hívőként egy keresztény gyülekezetben. Hogy csak lehessek, lehessek az, aki vagyok, és megkaphassam azt a szeretetet és tiszteletet, befogadást, amit más is megkaphat. Hogy a melegségem ténye pont annyira fontos csak, amennyire másnak a heteroszexualitása, semmivel sem jobban, vagy kevésbé! Mert mindenki erre szomjazik. Nem érzi annyira a fájó hiányát az, aki megkapja, akitől sose vonták meg, de attól még mind intenzíven erre vágyunk: barátságra, megosztásra, kapcsolódásra és közösségi élményekre. A vőlegény heteroszexualitásának a következménye volt ugyanis, amit aznap este ünnepeltünk, hogy elvesz hamarosan egy fantasztikus lányt. És ez minden, csak nem magánügy! Méltó az ünneplésre. Méltó arra, hogy “a háztetőkről kiáltsuk, megtalálta a szerelmet!” és tanúi legyünk ennek a boldogságnak, ami egy kicsit a mi boldogságunk is, ránk is átsugárzik.

Egy lépéssel közelebb kerültem tegnap ahhoz a reményhez, hogy egy nap nekem is lesz egy legénybúcsúm, ahol hideg- és meleg barátaim együtt fognak velem örülni annak, hogy Isten színe előtt egy életre elköteleződöm a szerelmemmel, aki egy csodálatos srác lesz. Azon vagyok, hogy kimunkáljam, hogy legyen út, amin járhatok, ami elvezet idáig. Ez az út pedig tartalmazza a szeretteim befogadását. Ezt az utat együtt tapossuk ki, adjuk egymásnak. Nem áll szándékomban tudniillik egyedül élni az életet. Ez alatt most nem a leendő páromat értem elsősorban, hanem a barátságokat, kapcsolódásokat, családot, rokonokat, ismerősöket. Az út maga az, hogy támogatást kapok, drukkolnak nekem, imádkoznak értem, ahogyan hívők egyébként is egymásért imádkozunk, hogy Isten adjon kinek kinek hozzáillő segítőtársat. A gyülekezet ettől gyülekezet, hogy összegyűlünk, valódi közösségben vagyunk, egymás testvérei Krisztusban. Ha ablakot kell festeni, akkor ablakot festünk, ha ünnepelni “kell”, akkor ünneplünk, de még hogy!

Visszhangoztak a szívemben Jézus szavai: “Az Isten országa köztetek van.” (Lukács evangéliuma 17:21.).

—–  * * *  —–

Ha heteró keresztény vagy, gyere, csatlakozz a “Keresztények a melegekért” kezdeményezésünkhöz!

community_two

 

Teológiai meglátások

Ma blogolt a re:valve blog szerzője, egy pásztor, a könyvemről, bízom benne, hogy az ő csatornáin eljut olyanokhoz, akik maguktól nem találnák meg a könyvemet, vagy az általa képviselt üzenetemet.

https://revalve.wordpress.com/2015/02/18/coming-out-konyv/

Egy kedves ismerősöm pedig mutatta ezt a rádiós vitát, nagyon élveztem:

 

Egy 2013-ban látott videó különösen sokat jelentett nekem, Steve Chalke, evangélikál keresztény vezető kiállása miatt, mert 1999-ben egy ifjúsági konferencián vettem részt Hollandiában, ahol ő is tanított (ahol egyébként kb. szuicid voltam, nagyon reménytelennek éreztem 18 évesen, hogy nincs megoldás a homoszexuális vágyaimra, hogy elfogadhatatlan vagyok), személyes emlék kötődik hozzá. Bocsánatot kér az lmbt közösségtől, mert az eddigi hallgatása jórészt annak köszönhető, hogy egzisztenciális félelme volt, hogy ha kiáll a melegek mellett, elvágja magát a szociális hálójában, elveszít anyagi támogatókat.

 

És akkor már ideveszem Matthew Vines videóját is, akit egyedül említek a könyvemben is, ő vállalkozik itt arra, hogy bibliamagyarázattal utánajárjon a kérdésnek, melegként persze elfogult, dehát ki nem az. Könyve, a God and the Gay Christian részletesebben taglalja érveit. Szerintem egy fontos alap az ő mondanivalója a kérdésben.

2012-ben Dr. Robert Spitzer visszavonta a nézeteit a melegek gyógyíthatóságával kapcsolatban (ex-gay reparatív terápia). Ebben a videóban elmondja, hogy hírhedt tanítványát, mentoráltját, Joseph Nicolosit – akinek könyvet magyarul is kiadták, Szégyen és Kötődésvesztés címmel, Harmat k.- felszólította arra, hogy ne idézze az ő tanulmányait, mert ezennel visszavonja őket. Ugyanerre szólítja fel Dr. James Dobsont, széleskörben elterjedt keresztény írót, akinek könyvei magyar közegben is ismertek. Bocsánatot kér az LMBT közösségtől azért a fájdalomért és pusztításért, amit nézeteivel korábban okozott.

Stephen Fry BBC-nek készített riportja az említett Nicolosival. Egyetlen állítólagos gyógyult páciensét sem tudta felvonultatni.

2013-ban, 38 év után bezárja kapuit az Exodus International ex-gay terápiát propagáló keresztény szervezet, vezetőjük bocsánatot kér az LMBT közösségtől: