meleg lelkész címkével jelölt bejegyzések

Keresztények a Melegekért

A “Keresztények a melegekért” csoport készül a Budapest Pride-ra 2015. júl 11-én!  https://www.facebook.com/KeresztenyekAMelegekert?fref=ts  Szereténk párbeszédet a hetero-keresztények és az LMBTQ közösség között és hidat építeni. Gyere, csatlakozz!  jesuslovesgayshungary@gmail.com

We are the “Christians for Gays” group, and we will march on Budapest Pride 2015 to demonstrate Gods love and us being sorry for the harm, that the church has actively caused to the LGBT community. like our page: https://www.facebook.com/KeresztenyekAMelegekert?fref=ts

jesuslovesgayshungary@gmail.com

pridee pridepa pridepé pridepk pridepp pridewq prideww

Hol van hát a kegyelem?

 

Most először úgy írok ide, hogy nem tudom még, pontosan mire fogok jutni, mire befejezem soraimat, de birizgálja a fantáziámat ez a videó:

https://www.facebook.com/video.php?v=778157398888735

Screenshot 2015-04-11 11.03.32 (2)

Egy mondatban gyakorlatilag arról szól, hogy egy vélhetően keresztény srác azzal érvel, hogy akik ellenzik a homoszexualitást, azok ne legyenek önigaz képmutatók, inkább a saját házuk táján söprögessenek, a szálka és a gerenda esete, mert mind bűnösök vagyunk. Ez szép és jó, és gyakran ide érkezik el egy beszélgetés, és akkor az még egy jól sikerült beszélgetésnek is mondható. Ezzel fogjuk be az ellenfél száját, hogy te sem vagy jobb; vagy ő maga látja be alázatosan, hogy nincs abban a morális helyzetben, hogy ítéljen, vagy ossza az észt jó és rossz vonatkozásában, noha azt gondolja, hogy a homoszexualitás bűn.

Azt látom, hogy szekuláris, nem hívő közegben a melegségüket felvállalók azért kapnak, kapunk elfogadást, mert nagyra értékelik a másik oldalon a hitelességünket, őszinteségünket, amivel kilépünk, és megmutatjuk magunkat, és végül is, annyit kérünk csak, hogy legyen helyünk, felvállalva szerethessük, akit szeretünk, lecsupaszítva ennyi a történet. Egy istentelen, pluralista, posztmodern társadalomban, ahol egymást érik a brókerbotrányok, diktátorok hazugságai lelepleződnek, kiderül mindenkiről, hogy amit mond, nem igaz, sikkaszt, lop, csal, hazudik, és ezen már meg se lepődünk, sőt, meg sem érint minket, ez a természetes, ott üdítő korty víz a sivatagban, ha valaki önazonos, hiteles, azt mondja, ami van. Ez az önazonosság, mint érték, ami gyakorlatilag maradt a világnak, megmutatni igazán azt, ami van, és nem akarni másnak látszani. Erről szólnak az utóbbi évtizedben a (gyerek)filmek: a tökéletlen, hátrányos helyzetű, de szeretnivaló átlagos főszereplő, aki kiáll másokért és önmagáért, követi a szív szavát, és ezzel hőssé válik. Vagy a Bridget Jones jelenség. Nem próbál meg másnak látszani, mint aki, illetve ha meg is teszi, rögtön ki is figurázza magát, ahogy esetlenül elbotlik abban a szerepben, ami nem ő. Zabáljuk ezeket a sztorikat két pofára, mert megkönnyebbülünk tőlük, és azt az üzenetet közvetítik, hogy elég jók vagyunk, ahogy vagyunk tökéletlenségünkben, csak ne próbáljunk meg másnak látszani, mint akik vagyunk. Ez maradt meg a morálból: élni és élni hagyni, és nem másnak látszani, mint akik vagyunk. És nem tűrjük az intoleranciát, ha valaki megpróbálja megmondani, hogy mi a jó és mi a rossz. Nincs ilyen tekintély.

A keresztények viszont hivatkoznak tekintélyre, Istenre, Bibliára, vasárnapi zárvatartásra. Jobb esetben a maguk életére is vonatkoztaják, de ebben a relációban, amit most vizsgálunk, meg végképp: megmondják a frankót, hogy Isten mit gondol a homoszexualitásról. A veszély ott jön be, hogy aki morális mércét állít, arról hamar ki tud derülni, hogy ő maga is leveri a lécet, és ha ezt nem vállalja fel, akkor képmutatóvá válik, hiteltelenné, ahogy a srác magyarázza is a videóban. Feloldozásként azt ajánlja, hogy nézzünk tükörbe, foglalkozzunk a magunk bűnös állapotával. Vagyis, térjünk vissza az önazonossághoz, hitelességhez.

Odáig megy el tehát az érvelés, hogy a melegek bűnösök, de nem rosszabbak, mint a sokéves átlag, sőt, nem bűnösebbek, mint én, másképpen sokféle módon vétkező heteró. A világ egy sokkal, de sokkal szebb hely lenne, ha – Semjén Zsolttal egyetemben – mindenki csak idáig eljutna, ugyanakkor birizgálja továbbra is a fantáziámat ez a dolog, nem kerek ez így még nekem. Azt hallom ki ugyanis, hogy megszégyenítéssel operál ez az érvelés valamilyen szinten, és a (bibliai értelemben vett) törvény paradigmájával él. Gyakorlatilag annyi marad, hogy mind fogjuk be a pofánkat, mert mind bűnösök vagyunk, és szégyelljük magunkat, ha jobbnak akarjuk magunkat mondani másoknál. Ez még elég silány perspektíva… Ettől nem fog jól indulni a napom, se heteróként, se melegként… Messze van attól az élettől, amit Isten igazán adni akar. Ilyen az is, amikor “a mi legjobb elméletünket hasonlítjuk össze az ő legrosszabb gyakorlatukkal”, értsd: amikor azt mondják, hogy “elnézést kérünk, ha a melegházasság megszentségteleníti Britney Spears 55 óráig tartó, vagy Kim Kardashian 72 napig tartó házasságát”.  Vannak pocsék példák a heteroszexuális házasságra? Vannak hát. Vagy, hogy “jobb az árva gyereknek két meleggel felnőnie szerető családban, mint egy  szülővel sem intézetben”(ami mellesleg már nem praxis, nevelőcsaládoknál vannak a gyerekek). Ezzel gyakorlatilag azt mondja, hogy >>tudom, hogy alacsonyabbrendű a melegek alkotta család, de még mindig jobb, mint a semmilyen<<.  Ezt méltatlannak érzem, ezt bedobni érvként, és megint csak: a szégyent szólítja meg, azzal operál, és ítél a törvény szerint.

Azt sejtem, hogy a törvény kárhoztató üzenete helyett a kegyelem dimenziójában van keresnivalónk, ha konstruktív teret keresünk a melegek elfogadása körüli kérdésnek. Per definíció nem tudunk ugyanis semmi jót találni a törvény paradigmája szerint, se melegeknek, se heteróknak: mindannyiunkat elítél. A kegyelemben megajándékoz minket Krisztus az ő életével, és rá nézve fogad el minket az Atya, mintha soha semmi bűnt nem követtünk volna el. Krisztus “húsvéti bárányként levágatott”, helyettünk és értünk tette. A mi bűneink büntetését vette magára, hogy nekünk ne kelljen – jogosan – bűnhődni. Új életet, új identitást kapunk Krisztusban. Erről szól az evangélium, hogy Krisztus értünk meghalt és feltámadt. “Nincsen immár semmi kárhoztatás azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”. És írja kicsit arrébb Pál a rómaiakhoz írt levelében, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől.

Őszintén unom már a törvény szintjén mozgó dialógust. Fáraszt.

Kérdezem, hol van hát a kegyelem alapú párbeszéd hangja? Érti-e bárki is a soraimat?

 

Új adag Coming Out Könyv

Ma vettem át a kiadótól az újabb adag Coming Out Könyvet, így tőlem is lehet kérni, de továbbra is lehet rendelni a kiadónál, a Librinél, Bookline-nál. Lepd meg szeretteid az ünnepre! http://undergroundbolt.hu/coming-out-konyv

kövess faceboookon: https://www.facebook.com/comingoutkonyv

20141219_112047 20141219_112056

 

Karácsonyra ajándékozz Coming Out Könyvet!

Tökéletes ajándék rokonoknak, barátoknak, és jó ürügy, hogy az LMBT – és hit témája, az elfogadás szóba kerüljön a szeretteinkkel.

Rendeld meg itt http://undergroundbolt.hu/coming-out-konyv

Az e-könyvet, akár magyarul, akár angolul a “Letöltés” menüben találod, vagy igényed szerint Amazonon, Google play-en, itunes-on.

CO_konyv_borito_600x900px